2008. november 5., szerda

Hütte Café

A mai kávézás helyszíne a Szabadság tér közepén csöndesen megbúvó Hütte Café. Gyönyörű idő volt és odabent amúgy sincs sok hely, ezért helyet foglaltunk a "kerthelységben", azaz a téren.


A választás egyszerű volt, mert a nap első kávéja tejeskávé kell, hogy legyen. Tesztelőtársam egy kapucsínót/cappuccino-t rendelt, amelyhez választható (nem tudom szebben megfogalmazni) ízesítő szirupok is vannak. Karamelles, mentás, fahéjas...
A kávéink meglepően gyorsan érkeztek, egyszerűen nagyon jól néztek ki, és az ízpróbán is jelessel szerepeltek. A "tálalás", azaz a csészék amelyekben felszolgálásra kerülnek, egyszerűen hazakívánkoztak a konyhámba, ki kell deríteni honnan is szerzik be...
Visszatérve, habár személy szerint semmi problémám nem akadt a hellyel, az ott töltött kb 45 perc alatt 6 fizetővendéget is elszalajtottak, vagy még inkább elhajtottak. Általam érthetetlen okokból mindenhol voltak székek, kettő asztal kivételével . Miután minden lehetséges hely foglalt volt az újonnan érkezők megpróbáltak a maradék két asztalhoz a falnál feltornyozott székekből néhányat átcipelni. Eredményképpen a pincér kirontott a kávézóból és a "hé, bocsi, nem-nem" szavak elhangzása után visszament. ???!!! Amikor ezt másodszor is eljátszotta, már tényleg vakartam a fejem. Nem kell a bevétel? Az már csak hab a tortán, hogy a nagy vendégelhajtásban a mellettünk ülő 2 hölgyhöz elfelejtett odamenni a rendelésért, ezért azok sűrű puffogások közepette szintén távoztak.
A kávé jó, az árak teljesen átlagosak (tejeskávé 450.-) és a pincér kedves is tud lenni, ha akar. Ha akar. Hm, szóval ambivalens érzésekkel távoztam.

2008. november 4., kedd

Citromkérdés

Segítség! Valaki mondja meg, hogy miért lesz zöld penész a szobahőmérsékleten tartott, ép citromon? Az elmúlt 2 hónapban kb 3 naponta kell kidobnom egy-egy sárga barátomat, mivel félig zölddé változik...
Egyenlőre a legjobb megoldásnak a hűtő látszott, úgyhogy a mai válogatás után megmaradt 3 szemet hidegre ítéltem.
Valakinek valami ötlet?

2008. november 3., hétfő

Bástya

Neve szerint bisztró. A Blaha mellett található. Barátnőm szerint ott lehet az egyik legfinomabb tatárt enni, ráadásul tatárárakhoz képest fillérekért. Tulajdonképpen kávézó és étterem, tökéletes az elrendezése, így nem kell kávézás közben azt nézned, hogy a melletted ülő éppen májgombócos húslevest szürcsöl.
Az étteremrész dizájnja nagyon tetszik, de a kávézórészen érződik, hogy többet használja a nép. Estefelé pedig a kávézó bárrá avanzsál, ami egy nemdohányzó számára akár meg is ölheti a másnap délutáni kávézás élményét, ugyanis, ha nem is erősen, de érezni a kissé leült cigarettaszagot.


A kiszolgálással kapcsolatban nemigen lehet panasz, de persze itt is vannak jobb és kevésbé jó pincérek.
Ami az ételeket illeti, a magam nevében nem tudok nyilatkozni. Másokéban igen :) Mint az már említettem a tatárt abszolúte kifogástalannak tartották. Ezen felül a Somlói galuska is jó minősítést kapott.
A kávék közül nekem mindig szivem csücske a Latte macchiato, azt tehát le kellett tesztelni. És az értékelés: jeles. A jól néz ki és jó is tipikus esete. Jelentem a kávékat koffeinmentesen is lehet kérni. Ezen felül mindenképpen ajánlanám a Forró csokit, amit jelen esetben kvázi a vendég készít el. Ugyanis kapunk egy pohár forró tejet és egy pálcikán csücsülő csokikockát, amit addig kevergetünk a tejben, amíg az megfelelően csokissá válik. És ha összeragadt a szánk, akkor javasolnám a limonádé kipróbálását is.
Ami még van: wifi, és újságok.
Összességében a hely kellemes, nem drága, és - bár a vezetőségnek ez biztos nem jó - délután egyátalán nem zsúfolt.

Oldaluk: Bástya Bisztró

2008. november 2., vasárnap

Stahl hétvége

Ezen a hétvégén ismét Stahl receptek kerültek az asztalra. Ismét volt pizza, amit nem lehet megunni. Ezen kívül elővettem a régebben már kipróbált Csokis-zabpelyhes keksz receptjét is, valamint belevágtam a "trüfli"készítésbe is. Egy biztos, a Stahl szerint kézzel formázandó süteményeket nem érdemes kézzel formázni, mert lehetetlen. Lehet, hogy ő szeret könyékig vajas-csokis lenni, de nem mindenki van így vele. Arról nem is beszélve, hogy kár azért a rengeteg masszáért, ami az ember kezére ragadva kárbavész... :)


Csokis-zabpelyhes keksz konyhapultos "b" verzió



7,5 + 2,5 dkg zabpehely
5 dkg liszt
0,5 kk sütőpor
2 ek kakaópor
10 dkg aszalt gyümölcs
10 dkg vaj
15 dkg cukor
1 tojás





Sütőt 200°C-ra előmelegítem. Az aszalt gyümölcsöt (esetünkben arany mazsola és vörösáfonya) egy kés segítségével felaprítom. A 7,5 dkg zabpelyhet száraz serpenyőben kissé megpirítom, majd lisztté darálom. A zabliszthez hozzáadom a sima lisztet, kakaóport és a sütőport, majd félreteszem. Egy másik tálban habosra keverem a vajat a cukorral, majd hozzákeverem a tojást. Ezután beledolgozom a lisztes keveréket, a végén pedig a gyümölcsöt és a maradék zabpelyhet.
Egy nagy tepsire sütőpapírt terítek, és 2 kanál segítségével kb diónyi halmokat teszek a masszából a papírra, kb 3-4 cm-re egymástól. A bemelegedett sütőbe megy a tepsi kb 8 percre, ezalatt a gombóok ellapulnak és megsülnek. Utána papírral együtt áthúzom őket a rácsra, mert még nagyon puhák ahhoz, hogy egyenként leszedegessem.


Az eredeti recept: Stahl Judit - Büntetlen örömök c. könyvében

Csokoládétrüfli

madulalikőrös és narancsos csokilikőrös ízesítéssel



1 vaníliarúd
1,5 dl tejszín
20 dkg étcsokoládé
3 dkg vaj
2 ek mandulalikőr
2 ek narancsos csokilikőr
3 dkg cukrozott narancshéj
darált mandula
kakaópor



A vaníliarudat félbevágom, kikaparom, majd a magokat és a rudat is a tejszínbe dobom. A tejszínt gyorsan felforralom, majd félreteszem. A csokit gőz felett felolvasztom és belekeverem a vajat, majd hozzákeverem a tejszínt is. Végül belekeverem a narancsos csokilikőrt és a narancshéjat illetve a mandulalikőrt. Ezután egy egész éjszakán át hűtöm. Majd másnap jön a meglepetés: nem és nem lehet belőle golyókat formázni, mert túlságosan lágy, és egyszerűen elterül a cucc. Itt jött az újramelegítés, és kb 2-3 ek darált mandulával való sűrítés. Vissza a hűtőbe, ahonnan pár óra múlva már megfelelő állagú dolog került elő, és sikerült - ha nem is gömb alakú - de legalább térbeli alakzatokat létrehozni, amiket kakaóporba (narancsos) illetve darált mandulába (mandulalikőrös) forgattam.
Nagyon fimon lett, de minden várakozásom ellenére a mandulalikőrös sokkal-sokkal finomabb, mint a narancsos verzió. Olyan mintha csokis marcipánba harapna az ember, de nem annyira tömény.
Valakinek van ötlete, hogy miért nem sikerült elsőre golyókat formázni?


Az eredeti recept: Stahl Judit - Enni jó! c. könyvében

2008. október 28., kedd

Ajándék Cider

Amit én kaptam, méghozzá Angliából. Eddig még nem sikerült itthon hozzájutni, ezért a barátnőm meglepett vele, amikor hazalátogatott. A palack tartalma teljesen helyi áru, semmilyen hozzáadott színezéket, cukrot, stb, stb nem tartalmaz.

Annyi jótanácsot kaptam hozzá, hogy jól hűtsem be. Megtörtént. És ma este eljött a kóstolás ideje. Nos. Kezdjük úgy, hogy érdekes. Az íze kissé kesernyés-almás, szénsav csak alig-alig van benne. Utóíz talán egyátalán nem marad a szánkban. Viszont a szaga... Na az tényleg szörnyű. De nyilván ez is csak szokás kérdése. Végülis a sör sem éppen virágillatú.

Minden esetre az ital elfogyott. És mivel a barátnőm volt oly botor, hogy megjegyezte, miszerint a körtéből készült cider-nek jobb az íze, így azt hiszem megkérjük, hogy legközelebb azzal örvendeztessen meg minket :)

2008. október 26., vasárnap

Meal Stage

Talán nem sokakat érint, de a 17. kerületben nem túl régen megnyitotta kapuit egy új gyorsétterem. Nevezetesen a Meal Stage. Mi pedig jó fogyasztók lévén elmentünk kipróbálni. Nos első látásra közepesen nagy a választék, dizájnos és szép a berendezés, de vendég egy sem, pedig péntek este 7 óra.

Hamár gyorsétterem, akkor a tényleg gyorskaja kategóriát próbáljuk ki, azaz hamburger, hotdog, gyros pitában. A kiszolgálaással nem is lenne gond, a kaját egyszerre hozzák az asztalhoz, kb 5 perc várakozás után, és minden meleg.
Viszont az adagok... Nos először, azaz a rendelés-fizetés fázisában még olcsónak gondolt hely rögvest drágává lép elő az adagok fényében.
Kezdeném a jó részével: az általam rendelt 350 Ft-os hotdog, finom, jól is néz ki, de méretre alig nagyobb az ikeásnál. Amiből ugyebár normál éhes ember legalább kettőt legyűr gond nélkül. Igaz van rajta 4 szelet uborka és némi sült hagyma, de...
A hamburger elfogyasztója miután túljutott a méretbeli meglepetésen, közli, hogy az egyébként kb. "mekrojál" méretű szendvicsben a hús ízetlen és cipőtalpszerű.
A másik két tesztelőnk gyrosa is a kicsinyítőből került ki. Találgatjuk, hogy hol is lehet ekkora pitát kapni, vagy talán direkt az étteremnek gyártják-e, olyan aprócska. Gyerekkabátzseb méretű. A tartalmáról a következő nyilatkozat született: többnyire hús, ami mócsingos és száraz, zöldség csak az alján és alig, szósz szintén csak egy "öntetnyi".

Összegzés:
1. éhesek maradtunk
2. ide nem jövünk többet
3. biztos drága volt a berendezés


Majd ezután az elág jól ismert hamburgeres hölgyeihez távoztunk és ettünk egy jót.
Innen üzenném az étterem t.tulajdonosainak, hogy szerintünk így nem fog sokáig menni a szekér. Mert ugye a rossz hír hamar terjed. Legalább az elején kellett volna/kellene valami igazán jót virítani, amíg odaszokik a nép... Igazán remélem, hogy a többi étel jobb, illetve több, de erősen kétlem, hogy mi mostanában kipróbálnánk. :(

2008. október 25., szombat

Csak egy kis édesség

Este valami meleget ettem volna. És persze édeset :) Keresgélés közben találtam rá Muzsika régebbi blogoldalára, ahol azt ecsetelte, hogy a tejberizst hogyan is kell megfőzni úgy, hogy az tényleg élvezhető legyen. Még sosem próbáltam. Muszáj volt :) De Fakanál receptje jobban bejött, mert abban nem volt margarin. Tehát ami a kettőből összejött:



Tejberizs


15 dkg rizs
5 dl tej
cukor (méréseim szerint kb 3-4 ek bőven elég)
1 csomag vaníliáscukor



A rizst szűrőben leöblítettem, a tejet majdnem forrásig melegítettem, aztán bele a rizst és a cukrokat, és következett a lassú tűzön való majd félórás (de még az is lehet, hogy hosszabb) kavargatás és állandó felügyelet. Az első 10 percben semmi eredmény, már-már elkeserítően semmi, de utána! Egyszerűen mennyei lett. Édesszájú úr elismerően hümmögött, és még a kép elkészülte előtt elfogyott... :)

2008. október 24., péntek

A mindennapi...

A nap nagy részét mindenféle bonbonreceptek és elkészítési segédletek olvasgatásával töltöttem. Ennek révén jutottam el az about.com ételrészlegére, ahol rendkívül szórakoztató videosegédletek vannak, igazán amerikai stílusban. Bevallom nem tudtam elszakadni, így meg kellett néznem, hogy pölö hogyan készül a karamellás alma (nahát az almát belemártják a karamellbe...), hogyan kell igazi wasabit igazi reszelőn lereszelni, és még folytathatnám. Node félre a cinizmussal, vannak ott jó dolgok is. Például ezt a receptet is ott találtam, és azonnal lejegyzeteltem, átszámítottam csészéről emberi mértékegységre, és azon melegében neki is álltam. Íme:



A mindennapi kenyér, azaz zsemle



1 zacsi szárított élesztő
60 ml langyos víz
2,5 dl tej
3 ek vaj
1 tojás
2 ek cukor
1 kk só
50 dkg liszt




Első körben a tejet és a vajat egy mikrózható edényben azon hidegében kb 1 percre beteszem a mikróba, így a vaj felolvad, és a tej nem lesz élesztőölően hideg. Az élesztőt egy nagy tálba szórom, ráöntöm a vizet, elkeverem, majd rögvest jön a villával kissé felvert tojás, a só és a cukor, a meleg tejes vajas cucc és beleborítom a liszt kb 1/3-át is. Ezt nagyjából homogénre keverem, majd jön a második 1/3-ad liszt, elkeverés, végül a maradék liszttel egy nagyjából gyúrható, de azért még elég ragacsos masszát kapok. Ezt a masszát aztán kiborítom egy lisztezett deszkára, és addig gyúrom határozottam lisztes kézzel, amíg elfelejt ragadni, és helyes ruganyos bucivá válik. Ezután kelesztőtálba vele, és nagyjából egy órát tölt meleg helyen.
Ha ez megvolt, ismét jöhet a lisztes deszka, ahol kissé kinyújtom, szigorúan kézzel, és csak annyira, hogy kb téglalap alakja legyen. Fogonk egy kést, és 12 egyenlő négyzetre vágom fel. A négyzeteket egyenként finoman zsemlévé formázom, majd szellősen egy zsírpapírral bélelt tepsire rakom. Konyharuhával letakarom és újabb fél órára békén hagyom.
A sütőt 180°C-ra előmelegítem, és a zsömiket középen kb. 20 percig sütöm. Ha megsültté nyilvánultak, átteszem őket a rácsra és hagyom kihűlni.




És hadd jegyezzem meg, hogy ez nem az a könnyű kis levegős izé, amit a boltban kapunk. Az állaga nagyszerű, az íze is pompás, bár nekem talán kissé sótlan. Mindenképpen ajánlom kipróbálni. Már alig várom, hogy újra nekiállhassak, és kipróbáljam tökmaggal, sült hagymával vagy szárított paradicsommal!!!

2008. október 19., vasárnap

Sült cékla

Apró utánajárással felfedeztem, hogy az általam sűrűbben látogatott gasztroblog oldalakon mindenki Chili&Vanilia féle sült cékla receptre tette le a voksát. Igen-igen, azaz, a héjában alufóliában olivával sütősre. Tehát minden tévedést elkerülendő ERRE.
Namost én nem valami köreteként, nem joghurtba mártogatósként és nem felvágott helyett képzeltem el, ezért fittyet hányva a sokak által dicsért, és kipróbált recept biztonságára már megint a saját fejem után idultam el.
Maga az ötlet valahol a neten keringő "olasz sült cékla" nevet viselő receptből, valamint az otthon megbújó, csecsemőkorból még alig kinőtt céklákból adódott össze. És ami lett belőle:




Sült cékla (is)


6 aprócska cékla
4 kis krumpli
3 közepes fej lilahagyma
6 gerezd fokhagyma
1-2 szelet bacon
olivaolaj

bors
rozmaring (jelen esetben őrölt verzió)




Először is mindent héjtalanítok, megmosok, majd felcikkezek, kb. egyforma darabkákra. A fokhagyma gerezdeket csak megpucolom, de egészben hagyom. Majd előkerítek egy kis tepsit, vegyesen eloszlatom benne a darabkákat. Meglocsolom olivaolajjal, megsózom, borsozom és egy kevés rozmaringot is szórok rá. Az egészet összeforgatom, végül csíkokra vágott baconnal megszórom. A tepsit befedem alufóliával, és 200°C-ra előmelegített sütőbe teszem. Kb 30 perc múlva leszedem a fóliát, és még 20-30 percig sütöm.
Én önmagában befaltam, de sült csirke mellé tökéletes köret lehet.







2008. október 18., szombat

Bivalyból? Bivalyból!

És most jöjjön ami még nem volt: élménybeszámoló! A nyár végén, bár az idő alapján nyugodtan szavazhatjuk ősznek, csak elmentünk nyaralni. A Balatonhoz. Cserszegtomajra. A lényeg kivételesen nem a fürdésen volt. Inkább kirándulni, a Kis-Balatont körüljárni mentünk. Legelső utunk a Kányavári szigetre vitt, ha már Kis-Balaton... Laza 4 órás körbesétálás után (gyönyörű hely!), hullafáradtan nekivágtunk, hogy még azt a bivalyrezervátumot csakmegnézzük! Megnéztük. A két hely egyébként kb. 2-3 kilométerre van egymástól, és közös vonásuk, hogy mindkettőt csak az találja meg, aki tényleg keresi. Kitáblázva elég gyéren, szinte csak ott, ahol már a bekötő út kezdődik. A sziget Zalavár és Balatonmagyaród közötti útszakaszon, míg a bivalyrezervátum Balatonmagyaród vége tábla után nemsokkal található.


Amit a bivalyrezervátumban láttunk, az nem sok. Tulajdonképpen csak bivalyok voltak. Naná, hisz bivalyrezervátum! Bár elmélyült készülődésünk során azt olvastuk, hogy szürke marhák, racka juhok is kóricálnak arrafele.



Helyesek, mi? Épp ebéd utáni pihenésen kaptuk őket, ami eszünkbe juttatta, hogy milyen éhesek is vagyunk. És ekkor jött az életmentő szórólap, amelyet jegyhez kaptunk. Miszerint Balatonmagyaródon van egy étterem. De nem akármilyen étterem! Bivalyhúsból készülő ételeket kínáló étterem. Hát ki kell próbálni. Nos, az étterem megtalálása ismét komoly mitfahreri feladatokat rótt rám, ugyanis jól eldugták. Egy, a főútról bevezető, kis úton (ami tulajdonképpen nem is közút) lehet bejutni a parkolóba. Az étterem ajtaja zárva, megközelítés a kerthelyiségből. Vendég alig, de persze németek. A hely nagyon hangulatos, lugasosan kialakított kerthelységgel, ami egy meglehetősen nagy kertre néz. Árak meglepően alacsonyak - tehát maradjunk annyiban, hogy mi meglepődtünk rajta - főétel bivalyból 1.600.-Ft. A pincér kedves, bár végülis 3x kell visszajönnie, mire döntünk, nem lesz ideges. A bivalypörköltet nem vállaljuk be, helyette édesszájú úr bivalysültet kér áfonyamártással és burgonyakrokettel, szerény személyem pedig bevállal egy rostonsült bivalyt hagymakarikákkal és tejfölös burgonyával. Utóbbi tulajdonképpen egy nagyszerűen elkészített hagymás rostélyosnak bizonyul, rengeteg hagymával (külön köszönet érte) és isteni krumplival. Bevallom ha nem tudnám, hogy nem "szimpla marha", nem venném észre, de ez már az én gyarlóságom.

Amit külön kiemelnék az esetleg írásom (vagy másoké) nyomán idetaláló kalandoroknak, hogy az étteremnek van egy fekete-fehér macskája. Tulajdonképpen nagyon aranyos, de leginkább nagyon rafkós. Amikor megérkeztünk, elsétált mellettünk jelezve, hogy van. Majd végre rendeltünk, megkaptuk az italokat, beszélgettünk, tervezgettük a desszertet, szóval telt-múlt az idő. Egyszercsak a macska minden feltűnés nélkül odasétált az asztalunkhoz és helyet foglalt alatta. Írd és mondd 5 perc múlva az étel megérkezett az asztalhoz. A macska kisétált az asztal alól és kétszeresére nőtt szemekkel elkezdett koldulni. Hát mit lehet tenni, adtunk neki. Felváltva kéregetett mindkettőnktől, mondhatni egész rendes volt, egyikünket mindig hagyta enni. :) Amikor már eleget kapott egyszerűen visszaült az asztalunk alá, és jóllakottan szuszant egyet. Tehát a macska nem feltétlenül falánk, csak éhes. Előre ki tudja számítani mikor jön a kajád. Az adag meg akkora, hogy bőven jóllakhatsz te is és a macsek is.














Az éttermet mindenkinek ajánlom. Sajnos annyira csak az evésre koncentráltunk, hogy a gép nem került elő. Pedig megérte volna. A hely neve Maximilián Tóvendéglő, és van oldaluk is. Bár nem éppen az étteremről.

2008. október 17., péntek

Eredeti csokoládés keksz

Legalábbis a szakácskönyv szerint az.


25 dkg szobahőmérsékletű vaj vagy margarin
17 dkg barnacukor
1 tojás
25 dkg liszt
1 kk sütőpor
4,5 dkg kókuszreszelék
22 dkg csokoládéreszelék
18,5 dkg durvára vágott pörkölt mogyoró

Namost, mindjárt az elején, nem volt itthon mogyoró. Kreatívan a mandulát választottam helyette. Amit azonban héjtalanítani kellett. Ez egyébként kb 2-3 perces forralással könnyen megoldható. Tehát kislábosba annyi víz, amennyi majd kb ellepi a mandulát, és ha már jó meleg, mandula bele, pár percig hagyom forrni. Utána meleg víz leönt, hideggel leöblíteni, és szinte kiugrik a héjából. Ha kicsit megszáradtak, akkor pedig kissé megpirítom mindkét oldalát egy száraz serpenyőben.

Vissza recepthez: a vajat és a cukrot habosra kikverem, majd beleütöm a tojást és tovább habosítom. Ezután jöhet a sütőporral elkevert liszt. Ha nagyon száraz lenne a massza, akkor egy-két löttyintésnyi tejjel segíthetünk magunkon. Végül belekeverem a csokit, kókuszt és az időközben feldarabolt mandulát. A sütőt 180°C-ra előmelegítem, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe evőkanállal nagyobb halmokat teszek a masszából. Egymáshoz ne túl közel, mert eléggé terülős. 12-15 percig sütjük, és rácson hagyjuk kihűlni. Kb 35 db jön ki belőle.

Nem túl bonyolult, igaz? De egy meleg kávé vagy tea mellé pompás reggeli vagy uzsonna. Ó és kép is van! :)


2008. október 16., csütörtök

Amikor a szakács meglepődik

Ismét beruháztam egy szakácskönyvbe. Csokoládé szenzációk címmel. És a csokoládé szócska volt az ami megmentett attól, hogy itthon kapjak a fejemre állandó szakácskönyvek, könyvecskék vásárlása miatt. :) Az egész szösszenet nincs 100 oldal, de gyönyörű képekkel illusztrált csupa-csoki receptek vannak benne. Ami maga után vonzotta a kipróbálást. Gondos átolvasás után a Dupla csokis kocka "fantázianevű" receptet szavaztam meg. Azonban már a hozzávalók böngészésénél gyanúsnak kellett volna lennie, hogy a képen szereplő, általam piskótaszerűnek aposztrofált süti nem annyira piskóta.


Dupla csokis kocka


37,5 dkg cukor
20 dkg olvasztott étcsoki
2,5 dl olaj
2 kk vaníliaaroma/1 cs vaníliáscukor
4 tojás
22 dkg liszt
1 kk sütőpor

A csokimázhoz:
18,5 dlg étcsoki
2 kk olaj


Előveszek egy nagy tálat és a következők mennek bele: megolvasztott étcsoki, olaj, cukor, vaníliaaroma és tojások, majd könnyeden felverem egy habverővel. Azután beleszitálom a lisztet és a sütőport és jól elkeverem. Előveszek egy kb. 23 cm átmérőjű tortaformát (vagy ennek megfelelő méretű szögletes tepsit), sütőpapírral kibélelem és beleöntöm a masszát. Majd 180°C-ra előmelegített sütőben sütöm kb 40 percig. A tűpróba nem ad használható bizonyítékot, mert a csokoládé folyton bevonja a tűt, így az még jóval tovább sütve is nyersnek tűnik. Tehát bízzunk. Vegyük ki és hagyjuk hűlni.
No és most jön az, hogy a könyv szerint felvágjuk 5x5cm-es kockákra. Ekkor jön a meglepetés, hogy milyen csodás Brownies született a sütinkből. Egy laza kóstolás után az is kiderül, hogy a majd 40 dkg cukortól édes, mint a ménkű, szóval akinek erre még csokimáz kell...
De a csokimázhoz gőz felett kell megolvasztani a csokit, majd hozzáadni az olajat. A sütikockákat fémrácsra tenni és rálocsolni a mázat, megvárni amíg megdermed. Ezt a részét nem próbáltuk ki, mert még édesszájú úrnak is összeragadt az az édesszája az első falattól.
Nagyon finom, de nagyon tömény. Lassan fogyott, kép mégsem készült... Szégyenlem is :)

2008. szeptember 29., hétfő

A megalázott nektarinok új tündöklése

A hűtőben pakolászva 4 szem kissé ráncos nektarinra leltem. Szegények ki tudja mióta üldögéltek ott. De csöppet sem éreztem úgy, hogy minden teketória nélkül bele tudnék harapni bármelyikbe. Ha már ennyit várakoztak, akkor legalább adjuk meg a módját! Leginkább valamilyen lepényben gondolkoztam, így találtam rá Zsuzsinál erre a receptre. Kissé átalakult a saját ízlésem szerint, de alapnak nagyon jó volt. Ezúton is köszi neki!



Nektarinos lepény


12,5 dkg vaj
15 dkg cukor
3 tojás
1 cs vaníliás cukor
1 cs sütőpor
12 ek liszt
1 kk fahéj
1 dl tejszín
4 közepes nektarin
csipet só


A vajat a mikróban megolvasztom, és félreteszem kihűlni. A tojásokat habosra keverem a cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal, sütőporral és csipet sóval. Ezután belekeverem az olvadt vajat, majd kanalanként hozzáadom a lisztet. A kész masszát sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejére jön a felszeletelt nektarin.
220°C-ra előmelegített sütőben sütöm 5 percig, majd további 35 percig kb 150°C-on. Az utolsó 5 percben fahéjjas cukorral szórom meg a tetejét.


2008. szeptember 28., vasárnap

Gyorsan valami ebédet

Vasárnapi ebéd, elméletileg a család életében egy fontos alkalom, amikor mindenki együtt ül az asztal körül. Reméljük valahol működik még ez a fajta hagyomány. Nekem jelenleg fontosabb, hogy vasárnap se kelljen órákig a tűzhely mellett álldogálni, és ha lehet még véletlenül se a jó magyar szokás szerinti rántotthús legyen az ebéd. Köszönet az ötletért a teszkónak, ahol sikerült habanero paprikát venni, a családi csilisbab receptet vettem elő.




Csilisbab

40 dkg csirkemell
1 fej hagyma
2 doboz konzerv vörösbab
1 doboz konzerv kukorica vagy kb 20 dkg mirelit
1 doboz hámozott és darabolt paradicsom
olaj

bors
pirospaprika
csilipaprika
2 gerezd fokhagyma



A hagymát felkockázom és olajon üvegesre párolom majd lehúzom a tűzről és egy kiskanálnyi pirospaprikával megszórom. A húst felcsíkozom és rádobom a hagymára. Nagy lángon jól átforgatom, hogy mindenhol kérget kapjon a husi, majd megsózom és kis lángon kb 20 percig párolom. Ezután ráöntöm a paradicsomkonzervet, újra sózom, borsozom, és hozzáadom az apróra felaprított fokhagymát. Hagyom egy negyedórát főni, aztán beleborítom a lecsöpögtetett babot és kukoricát. Végül jöhet az erőspaprika, még egyszer összeforralom és kész is.



2008. szeptember 26., péntek

Így talán még apu is megenné a nyúlkaját

Ahogy szűkülnek az ember lehetőségei, hogy friss zöldséget egyen, hiszen jön az ősz, egyre inkább igénye van rá. Nekem legalábbis. Este úgy éreztem, hogy egyszerűen muszáj valami zöldet ennem, de mindenképpen meleg legyen, és semmiképpen sem akarok órákig szeletelni, meg kavargatni. Tehát arra gondoltam, hogy ha egy fél fej hagymát kevés olívaolajon megpirítok, aztán rádobok egy kis felcsíkozott káposztát, megszórom kevés őrölt köménnyel, és ha már kezd kicsit összeesni, akkor egy egész de egészen fiatal felkarikázott cukkinit is hozzápárolok, akkor már csak némi apróra vágott fokhagyma, felszeletelt póré, só és bors jön rá a végén, az jó lesz. Nem tévedtem. És hogy "hús" is legyen benne, 2 felkarikázva pirított virslit kevertem hozzá. Így talán még a párom is megenné. De sajnos nem maradt egy falat se :)





2008. szeptember 22., hétfő

Háziasan

Egész héten itthon próbáltam kigyógyulni a nyaralás alatt összeszedett megfázásból. Nem sok sikerrel. Viszont temérdek időm volt kipróbálni, hogy
1. milyen naponta 50-nél is több alkalommal kezetmosni
2. milyen is az, ha tényleg minden nap meleg ebéd van az asztalon, amit én csináltam.
3. mennyire pontosan tudja anyukám lediktálni az adott receptet telefonon.
(Az első elég kínzó egy idő után, a másik kettő viszont vicces, de jól ment)
Szombati ebédnek életemben először csirkepaprikást csináltam. És jelentem ehető lett. Sőt.


Csirkepaprikás


1 csirkemell
1 nagy fej hagyma
1 paradicsom
1 paprika
olaj (3-4 ek)

pirospaprika
bors
1 gerezd fokhagyma
tejföl



A hagymát felaprítom, és olajon üvegesre pirítom, a folyamatot egy késhegynyi sóval gyorsítom. Majd lehúzom a tűzről, megszórom pirospaprikával, belekverem a kockára vágott paprikás és paradicsomot, kevés vízzel felengedem és nagy lángon hagyom összerottyanni. Beleteszem a felkockázott csirkemellet, és még mindig nagy lángon fehérre pirítom a húst. Majd megsózom, kevés vizzel felöntöm, és kis lángon fedő alatt 30-40 percig főzöm. Mikor már majdnem letelt, megborsozom, fokhagymanyomón áttöröm a fokhagymát és belekeverem a tejfölt. Ezzel még egyszer felforralom és ehetünk.

2008. szeptember 21., vasárnap

Mert süti az kell



Brownies

12,5 dkg vaj
10 dkg azaz egy tábla étcsoki
3 ek kakaópor
1 csésze cukor (kb 2,5 dl, azaz kb 25 dkg), édesszájúaknak legyen inkább 1,5 csésze
1 csomag vaníliáscukor
2 tojás
1 csésze liszt (kb 17 dkg)
1 kk sütőpor
1 csipet só


A csokit kissé összetöröm, a vajat kisebb darabokra vágom, majd egy fémtálba teszem. Egy lábosban vizet melegítek, és gőz felett megolvasztom a vajat és csokoládét. Ha megolvadt, belekeverem a kakaóport, és félreteszem. Egy másik tálban habosra keverem a tojást a cukorral és a vaníliáscukorral. (Persze akinek van otthon vaníliaeszenciája, azt tegyen bele). Majd belekeverem a lisztet, sütőport, sót, végül a csokis vajat.
A sütőt 175°C-ra előmelegítem, a sütit egy kb 24 cm-es kerek formában elegyengetem, és a sütőben kb 25-30 percig sütöm.



2008. szeptember 19., péntek

Hidegűző

Jelentem elmentem nyaralni. Ez volt múlt szerdán. Erre megjött az ősz, teljes erőből. Az összes esőprogramot végigcsináltuk, de még így is a tervezettnél egy nappal előbb feladtuk. Morr. Elindultunk, esett, jöttünk-jöttünk, esett, hazaértünk, esett. És szinte azóta is esik, vagy legalábbis fenyegetőzik vele... És hideg van. Nem szeretem, amikor ilyen átmenet nélkül jön a rossz idő. Sikeresen meg is fáztam. Szóval minden együtt volt ahhoz, hogy csakis valami meleg leves lebegjen a szemem előtt. Mint például Anyukám fejtettbablevese...



Fejtett bableves


20 dkg fejtett bab
2 szál sárgarépa
1 kis szál fehérrépa
fél zeller zöldjével együtt

pirospaprika
2 ek olaj
2 ek liszt + liszt a csipetkéhez
2 gerezd fokhagyma
1 tojás
1 pár virsli


A babot megmosom, egy közepes lábosban annyi hideg vízzel felengedem, ammenyi éppen ellepi, és nagy lángon főzni kezdem. Közben megtisztítom és felaprítom a répákat és a zellert, megmosom a zellerzöldet. Kb. 15 perces forrás után hozzáteszem a babhoz a zöldségeket, ismét felöntöm vízzel, és egy órán át közepes lángon főzöm. Amikor megpuhult a bab, elkészítem a rántást. Ehhez az olajat 2 ek liszttel elkeverem és kissé megpirítom. Majd lehúzom a tűzről, megszórom pirospaprikával és fokhagymanyomóval beleteszek 2 gerezd fokhagymát, végül lassan felengedem vízzel és belekeverem a levesbe.
Amint a leves felforrt, beleszaggatom az 1 tojásból és lisztből kézült csipetkét, valamint a karikára vágott virslit. Ha a csipetke feljön a leves tetejére, lehet tálalni. Én mindig teszek a tányéromba egy kanál tejfölt.

Ha szárazbabból készítem, akkor a babot előtte egy éjszakára beáztatom.

2008. szeptember 10., szerda

Sültkrumpli helyett sült krumpli

Nem titok, hogy imádok főzőműsorokat nézni. Pláne tvpaprikát. Ha lehetne, egész nap az menne, de sajnos nem lehet... És ami a leginkább kedvenc Bandi és Koziék után, az ha magyar éttermek szakácsait nézhetem, ahogy a saját konyhájukon főzőcskéznek. Ilyenkor általában csorog a nyálam, és lázasan jegyzetelek. A jegyzetelés persze mindössze az összetevőkre terjed ki, mert ilyenkor általában nem mondanak mennyiségeket. Egy ilyen jegyzetelgetés hozta meg a kedvemet, hogy a vasárnapi ebéd mellé mirelit sültkrumpli helyett inkább lepcsánka legyen.



Lepcsánka, lánykori nevén Tócsni



2-3 nagyobb krumpli
liszt (sacc per kb 3-4 ek)

bors
2 tojás
olaj




A krumplit meghámoztam, lereszeltem (és olálá rájöttem, hogy sürgősen be kell szereznem egy gépet, ami ezt legközelebb megkönnyíti, mert túl sok körmöm és ujjam veszett oda a nagy harcban), kicsit kicsavarom, majd sózom, borsozom. Ráütöm a tojásokat és rászórom a lisztet, összekeverem. Serpenyőben kevés olajat melegítek, majd kanállal amerikai palacsinta méretű korongokat terítek bele. 2-3 perc után fordítom.


2008. szeptember 9., kedd

Csokis csokis csokis muffin

A szombatom felét azzal töltöttem, hogy próbáltam egy olyan szőlős süteményreceptet találni, ahol a szőlő nem csak a díszítésben játszik szerepet. Nem mondanám, hogy túl nagy sikerrel jártam. De találtam helyette rengeteg kipróbálandó húsételt szőlővel, pölö ezt a változatosság kedvéért KicsiVunál. Ezen kívül beleszaladtam Eve banános golyóiba, amit mindenképpen ki akarok próbálni. Aztán feladtam. Ha nincs jó kis édes, szőlős recept (jójó, találtam, amolyan tegyünk a muffinba néhány szem szőlőt, de az nem az igazi...), akkor visszatérünk az alapfelálláshoz, azaz legyen csokis! Nagyon csokis. Most ezt követtem el:



Csokis muffin


20 dkg csokoládé
10 dkg vaj
2 dl tej
1 tojás
1 dl tejföl
10 dkg cukor
25 dkg liszt
1 ek étkezési keményítő
2 tk sütőpor
3 ek kakaópor
csipetnyi só



A csokit, ami esetünkben 2 kókadozó húsvéti nyúl volt, kb 1 cm-es darabkákra tördeltem. A vajat kb 3 dkg csokival betettem a mikróba, hogy fel és összeolvadjanak. A tejet, tojást, cukrot és tejfölt habosra kevertem. A lisztbe belekevertem a keményítőt, sót, sütőport és kakaót, majd hozzáöntöttem a tojásos tejet és a felolvadt csokis vajat. A végén belekevertem a többi csokit, és belekanalaztam a kikapszlizott muffinformába. Kb 160°C-ra előmelegített sütőben 15-20 percig sültek. Ééés isteni lett. Már aki bírja a nagggyon sok csokit :)


Az eredeti recept A sütés alapkönyvéből való, de nem egészen így szól :)

2008. szeptember 8., hétfő

Pizza alá Stahl, vagy mégsem?

Őszintén bevallom, hogy bár rosszul vagyok a főzőműsorától, na nem attól amit főz, hanem ahogyan, de azért a könyvei majdnem mind megvannak. És még a legelsőben írta ezt a pizzatészta receptet. Mindig gondoltam rá, hogy csak ki kéne próbálni, de valahogy sosem jött össze. De egy ismét egyedül átvészelt péntek este meghozta a kiváncsiságomat. És nekiálltam. Rögvest azzal kezdtem, hogy akkor felezzük az adagot, mert nincs még 7 ember, akire, viszont 1 pizza meg nem pizza. Ezen felül szembesültem, hogy se szárított öreganyó, se mozzarella nem leledzik a lakásban...



Pizza, ahogy nekem sikerült


A tésztához:

50 dkg liszt
1 ek szárított bazsalikom
1 ek só
1 cs szárított élesztő
1 ek cukor
3 dl langyos víz
3 ek olivaolaj


A lisztet nem tettem a mikróba langyosítani, csak átszitáltam, bele a só és a bazsalikom. A robotgép táljába szórtam a cukrot és az élesztőport, arra jött a víz valamint az olaj. Gép bekapcsol, alacsony fokozatra, ja és dagasztólapáttal, és apránként hozzáadtam a lisztes keveréket. A könyv szerinti eljárással ("ha minden lisztet felvett, akkor még 6-7 percig dagasztjuk erősebb fokozaton") azt értem el, hogy a tészta már a tálban elkezdett kelni és nemhogy nem állt össze bucivá, hanem alig lehetett kikarmolni a tálból, szóval akkor kell abbahagyni a dagasztást, ha összeáll a tészta, ami elég hamar bekövetkezhet. Letakar, meleg helyre félretesz, kb 45 percre kelni.
Közben jöhet a szintén Stahltól átvett, de kissé átmókolt pizzamártás.


A pizzamártáshoz:

1 doboz hámozott paradicsom (400g, töltősúlya kb 250g)
1 kis konzerv sűrített paradicsom (azaz kb 1 ek)
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej hagyma
1 tk só
1 tk fehérbors
kis marék friss bazsalikom

A hagymát nagyjából felkockáztam, a fokhagyma átment a fokhagymanyomón, a bazsalikomot pedig kicsit megmutattam a késnek, majd a többivel együtt mehet a turmixgépbe, ott minden elsimul.

Ha közben a tészta is megkelt, akkor jöhet az összeállítás. A tésztát legalább 2 részre szedjük, mindkettőt kb 1 cm vastagra nyújtjuk ki a sütőpapírral kibélelt sütőlapon. Majd ízlés szerint megkenjük a mártással, és jöhet rá a rávaló, esetemben ez felcsíkozott sonka, felszeletelt lilahagyma, mirelit kukorica és reszelt trappista sajt volt. Ha készen vagyunk, akkor 220°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt ropogós-pirosra sütjük. Tényleg isteni. Már csak az a kérdés, hogy az eredeti verzió is ilyen jó? :D


2008. szeptember 7., vasárnap

Hómméd pesztó

Hát a saját kert előnye, hogy az terem benne, ami nekünk fontos. Esetemben leginkább bazsalikom és paradicsom. Ami jó külön-külön, jó együtt, és a legjobb tésztával. Hoztak nekem igazi olasz tésztát, ki kellett próbálni!


A pesto:
mandula
bazsalikom
fokhagyma
olivaolaj
erős paprika


Ehhez kifőztem a tésztát, plusz megpirítottam még egy kevés hagymát is, és felvágtam néhány koktélparadicsomot. Az egészet összekevertem és eltűnt...

2008. szeptember 6., szombat

End dö diner íz...

Vasárnap egész nap (és egyébként egész héten) kisház projekt kivitelezése folyt. Vagy ahogy apukám mondta "sufni". Nem dicsekedésképp, de ahhoz képest, hogy apu még sosem csinált ilyet, százszor szebb lett, mint a szomszédé, amit egy asztalos követett el. A minőségéről és az áráról nem is beszélve. No persze munka is volt vele.

Tehát izzadtan, festékesen és sajgó végtagokkal beért minket az este. Meg az éhség. A szemem előtt elkezdett lebegni valami kiadós, mégis gyors. Először a sültkrumpli. Aztán beúszott mellé egy tükörtojás. De milyen is a tükörtojás sült bacon nélkül? Ezen felül szembejött a hűtőben a "lidlis sápadtkolbász" (nyamm-nyamm). Mindehhez learattam a saját termesztésű sárga és piros koktélparadicsomokat, hozzá a szintén saját bazsalikomot és egy fej lilahagymával, némi citromlével, olivaolajjal és sóval isteni saláta lett belőle. Íme:


Eltűntem...

Elmaradásom oka:
nem nem, sajnos nem nyaralni voltunk. Hanem sikerült benyelni egy olyan kis kémprogramot, ami miatt szükségessé vált egy teljes generál a gépen. Ahhoz pedig általában senkinek soha nincsen kedve. Tehát lassan megy. De már nagyjából megvagyunk, én és a gépem, és próbálok pótolni :)

2008. augusztus 24., vasárnap

Háromszoros hip-hip

Tudom, hogy nem ide való, de:

Olimpiai bajnok a magyar vizilabda válogatott!!!!!!!!!!!!




:)

A kép innen. És a teljes leírás is ott.

2008. augusztus 21., csütörtök

Ünnepi ebéd

A minap azon kezdtünk el filózni, hogy vajon mi volt előbb: a rétes vagy a rétesliszt? A válasz még várat magára, bár hajlunk arra a meggyőződésre jutni, hogy a liszt előbb volt, de a neve később lett az, ami. Ezen az úton elindulva újabb egetrengető kérdések merültek fel, mint például, hogy a vargabéles, vajon miért vargabéles. Én a cérnametélt nyomán indultam el és jutottam a vargasághoz, míg volt aki szimplán "biztos a vargák csinálták gyakran"-nal intézte el. De amint utánaolvastam egy erdélyi (kolozsvári) vendéglősről kapta a nevét, akit történetesen Vargának hívtak. Állítólag.
Amint láttam a témát többen is körbejárták, a lényeg egy, a vargabéles, bárhonnan jött is a neve, isteni. Maci szerint töltött káposzta után, én inkább a fejtettbablevesre voksolok (töltöttkáposzta után nincs az az isten, hogy még bármit egyek, hiszen addig eszem a káposztát, amíg bírom szusszal). A téma gyors körbejárásának eredményeként több helyen is olvastam, hogy szélesmetélttel készítik, például BeckZsu is egy ilyen receptet említ. Eddig meg voltam róla győződve, hogy cérnametélttel és rétestésztával készül az eredeti. Nálam legalábbis ez számít annak:


Vargabéles


1 kg túró
2 dl tejföl + a tetejére
4 tojás
20 dkg cukor
1 cs vaníliáscukor
30-35 dkg cérnametélt
1 citrom leve és héja
6 réteslap
olaj


A tésztát enyhén sós vízben kifőzöm, majd félreteszem hűlni.
A túrót villával áttöröm, hozzáadom a 4 tojássárgát, citromlevet és héjat, cukor nagy részét és a 2 dl tejfölt, majd jól összekeverem. A fehérjét a maradék cukorral kemény habbá verem. A habot óvatosan belekeverem a túrókrémbe, majd hozzáadom a kihűlt tésztát is.
A tepsi aljára (sütőpapírra) 2 réteslapot fektetek, úgy hogy a tepsi oldalát is befedjék. Mindkettőt külön-külön megkenem kevés olajjal. Beleöntöm a túrós-tésztás keveréket, tetejére szintén egyenként olajozva ráfektetem a maradék réteslapokat, majd a legfelső lapot tejföllel is megkenem.
170-180°C-on 40 perc. Forrón, langyosan és hidegen is isteni! Magában vagy baracklekvárral szoktuk pillanatok alatt eltüntetni.

2008. augusztus 19., kedd

Ismétlés

Nos igen, annyira jól sikerült, hogy folyamatosan igény van az újabb adagokra, most például paprikával:


2008. augusztus 18., hétfő

Szombati hidegben jött, de meleg lett

Nem szoktam leveseket főzni. Pláne nyáron nem. Nem kívánom, mert meleg van. De ha a nyár áprilisba csap át, akkor az ember a reggeli hidegben ihletet kapva mégis meleg leveskéről álmodozik. Ha pedig éppen olyan embert lát vendégül, aki szerint a krémleves, az pempő, tehát szóba sem jöhet, akkor jön a bé terv, felhívni anyut :)



Borsóleves, ahogy anyukám csinálja



3 szál sárgarépa
25 dkg borsó
1 kis fej hagyma
3 ek olaj
liszt

paprika
1 tojás




A répát megpucolom és felkarikázom. Lehetőleg kiválogatom a zöldségesnél a legzsengébbeket, azok még édesek. Majd a láboskámban felforrósítom az olajat, bele a répakarikák, és nagy lángon kissé megpirítom őket, hogy a színüket kiengedjék. Majd alacsonyabb fokozatra váltok, óvatosan egy kevés vizet öntök a répára és lefedve kb 15 percig párolom.
Ezután beleöntöm a borsót és megsózom, újabb 10 perc párolás. 1-2 kk liszttel megszórom, azzal elkeverem, majd pirospaprikát is teszek rá, végül forró vízzel felöntöm (mert ugye a sietős háziasszony a vízforralóban már felforralta a vizet). Ha a leveském felforrt, jöhet bele a tészta. Ami 1 tojásból, némi sóból és annyi lisztből áll, hogy egy jó sűrű, de még éppen folyós tésztát kapjak. Ezt deszkáról késsel, vagy a tálból egy kiskanállal beleszaggatom a forró levesbe, és ahogy feljöttek a galuskák, már kész is.


A pirospaprika nem lételemem, szerintem egy borsólevesből kihagyható, de a korábbi generációk elképzelései szerint "egy leves az legyen piros". A nővérem ugyanezt a leveskét paprika nélkül csinálja, és tálaláskor egy kevés tejszínt önt bele. Úgy is nagyon finom!

2008. augusztus 10., vasárnap

Hagymát is hagymával

Első kelttésztás nekifutás után mi tagadás, felbátorodtam. Mert ahhoz képest, hogy még sosem csináltam, határozottan megkelt. Úgy látszik az élesztőt nem érdekelte, hogy még nem próbálkoztam. Csak tette a dolgát. No para. Tehát lépni kell tovább! Egyik kedvencem a vásárokon nagy nehezen beszerezhető hagymás-szalonnás-tejfölös kenyérlángos. Találtam néhány receptet, de legelőször anyukám köményes kiflitésztáját próbáltam ki.



Kenyérlángos I.


50 dkg liszt
2 ek só
1 ek cukor
2,5 dkg friss élesztő
3 dl tej
2-3 + 2 ek + 2 dl tejföl
4-5 ek olivaolaj
1 tojás
2 fej hagyma
szalonna



Egy kis tálba beleszórtam a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és felöntöttem a langyos tejjel. Majd félretettem, hogy tegye a dolgát. Amikor felfutott, hozzáadtam a liszthez a sóval és a 2-3 ek tejföllel együtt. Kézzel elkezdtem összedolgozni, közben kanalanként adagoltam az olivaolajat. Miután a tészta összeállt ks gombóccá, konyharuhával letakartam, és egy órát hagytam pihenni.
Közben a szalonnát felcsíkoztam, a hagymát felkarikáztam, a 2 ek tejfölt elkevertem a tojással, a sütőt előmelegítettem 200°C-ra, és egy tepsit kibéleltem zsírpapírral.
Az egy óra elteltével a tésztát kinyújtottam a tepsiben, megkentem a tejfölös tojással rászórtam a szalonnacsíkokat és elrendeztem a hagymakarikákat. Végül egyenletesen rákanalaztam a 2 dl tejfölt, és a sütőben pirosra sütöttem.

2008. augusztus 9., szombat

Ismét szilva, a ribizli után szabadon

Be kell valljam nem néztem körül ezen a téren, de nem rémlik, hogy bárkinél találkoztam volna a szilva ilyetén alkalmazásával, így mint szilva és fagyirajongó, ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki!



Szilvafagyi


kb 30 dkg szilva
kb 15 dkg + 10 dkg cukor
2 dl joghurt
2 dl tejszín
1 ek vodka



A szilvát megmostam, félbe vágva kimagoztam, majd a feleket még négybe vágtam. Beleborítottam egy kisebb lábosba, rá a kb 15 dkg cukrot, és lassan, de biztosan szétfőztem. A cukor mennyisége természetesen a szilva savanyúságától és a fogyasztók édesszájától függ.
A szétfőtt szilvát hagytam kicsit hűlni, majd belekevertem a tejszínt , a joghurtot és még annyi cukrot, amennyivel elég édeskés lett. Végül hozzáadtam az alkoholt, egy éjjel a hűtőben, másnap irány a fagyigép.
Ja és szerintem a héjak igazán nem zavaróak. Sőt. Nekem kellenek bele.

2008. augusztus 3., vasárnap

Burgonyás focaccia

Bevallom, sokáig nézegettem ezt a receptet. Nagyon tetszett, de nem tudtam eldönteni van-e kedvem egy kelt tésztával bíbelődni. Jártam Rántottáéknál, ott is ott volt, mintha üldözött volna. Nézegettem a képeket, mindenkinél nagyon jól nézett ki, nagyon ennivalóan. Aztán szép lassan összeszedtem hozzá, ami hiányzott. Egyik nap egy kis koktélparadicsom, a következőn olivabogyó, aztán élesztő... És végül íme az én verzióm:


Burgonyás focaccia

2 kisebb krumpli
2 csésze (450 ml) liszt + még egy kevés
1 tk friss élesztő (azaz kb 1 kocka élesztő 1/4-e)
1 csipet cukor
2 tk só (aki sósan szereti, az tegyen többet!)
2/3 csésze (kb 170 ml) langyos víz
3 ek extra szűz olivaolaj
szárított bazsalikom
olivabogyó
koktélparadicsom



A krumplit héjában sós vízben megfőzöm, kb 20 percig. Az élesztőt egy tálba morzsolom, hozzáadom a cukrot és a vizet, és meleg helyre teszem. Ha a krumpli megfőtt, meghámozom és áttöröm (villával, krumplinyomóval). Félreteszem hűlni.
A lisztet elkeverem a sóval, szárított bazsalikommal, hozzáadom a krumplit és a felfutott élesztőt és 2 ek olivaolajjal összegyúrom, majd addig dagasztom, amíg kis gombóccá áll össze. Ekkor a tálat letakarom és a tésztát 1 óráig kelesztem.
Egy kapcsos formát kibélelek sütőpapírral, a koktélparadicsomokat kettévágom, az olivabogyókat lecsepegtetem. A megkelt tésztát átteszem a formába, a tetején elrendezem az olivákat és a paradicosmokat, megszórom bazsalikommal, meglocsolom 1 ek olivaolajjal, majd ismét letakarom és még egy órát kelesztem.
Közben előmelegítem a sütőt 220°C-ra, és a szépen megdagadt focacciát 40 perc alatt ilyen szép pirosra sütöm:




Melegen is isteni, hidegen is! 2 nap múlva is ugyanolyan puha, nem szárad ki, nem kérgesedik. A receptet Cookingstar-nál találtam, köszönet érte, de az eredeti itt van. Tessék kipróbálni, igazán megéri!!!

Megkaptam!


Cukros Katától a Kreatív Blogger díjat! Amit ezen az úton is nagyon szépen köszönök neki. Nagyon meglepődtem és nagyon-nagyon jó érzés volt látni, hogy "be vagyok véve a klubba" :) A leginkább belső kényszerből jövő receptátalakításokat magamtól nem neveztem volna kreatívitásnak, de jól esik tudni, hogy valahol mégiscsak az.

És most szeretném továbbadni a díjat:

- Cookingstarnak, akinek a burgonyás focaccia-ja egyszerűen mesés! És a receptjei mellett a fotóit is irigykedve nézegetem.

- Chiliinek, akit könyörögve kérek, hogy írjon, minél gyakrabban, és még több francia konyhát!

- Zsunak, akinek egyszerűen imádom a leveseit (főzz még, főzz még!)

- Mirelle-nek, akinek a recpetjei mellett az étteremajánlói és a lányai is fantasztikusak :)

és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban:

- CHILI&VANILIA-nak, akinek nem kis szerepe volt abban, hogy megismertem és megszerettem a gasztroblogolósdit és pláne a házi fagylaltkészítést :)


A díjjal járó feladatok:

* kiteszem a logót a blogomba
* belinkelem azt, akitől a díjat kaptam
* megnevezek 5 további blogot, azaz díjazottat
* belinkelem ezeket a blogokat
* értesítem őket a díjról

2008. július 30., szerda

Külvárosi kávéház

Újpesten is van kávézó! Igaz tulajdonképpen étterem is, és kedd délután forgalma nagyjából nincs is, de mégis csak egy kávézó. Az internetes oldalán közzétett képek alapján a hely nagyon hangulatosnak ígérkezik, bár sajnos a valóságban mindehhez erőteljes áporodott füstszag társul. Gondolom a meleg miatt inkább nem szellőztettek, pedig nem lett volna rossz. De van kerthelyiség!

A kávékínálat a kötelező formák mellett különlegességeket is tartalmaz. Ezek legtöbbje alkohollal spékelt tejszínhabos csoda, de a bennük lévő kávé milyenségéről az itallap nem sok felvilágosítást ad. Sajnos üzleti megbeszélésre invitáltak oda, így csak egy Latte Macchiato-t engedhettem meg magamnak. A kivitelezése tökéletesen csíkos, bár ír kávés pohárban érkezett, és a fahéjszórás a tetején szintén kissé képzavaros volt, de az íze a lényeg. Az pedig nagyon is megfelelt. Az árak középkategória. Ha valaki esetleg arra jár, egy kávéra megéri betérni.

2008. július 29., kedd

Szilvahegyek

Éljen-éljen lassan elindult a szilvaszezon! Ebből fakadóan kétszer annyi szilva ül itthon, mint amennyit nyersen elpusztítunk, tehát...



Szilváslepény


4 tojás
20 dkg cukor
25 dkg margarin
40 dkg liszt
2 dl tejföl
1 csomag sütőpor
1 csipet só
1 citrom reszelt héja
szilva


A sütőt 180°C-ra bekapcsolom. A szilvákat megmosom, kettévágom, kimagozom, majd még kettőbe vágom. A tojásokat szétválasztom, a sárgákat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a margarint és azzal is összedolgozom. Belereszelem egy citrom héját. Fokozatosan hozzáadom a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd a tejfölt. Végül felverem a tojásfehérjéket, és óvatosan hozzáadom a tésztához. Kivajazok egy nagy tepsit, majd ebben egyenletesen elterítem a tésztát. A tészta tetején héjas felükkel lefelé elosztom a szilvát és kissé belenyomkodom a tésztába, végül megszórom néhány evőkanál cukorral és mehet a sütőbe, kb 30-40 percre.



2008. július 28., hétfő

Gyors krumplis

A nagy családdal jár, hogy az embernek mindig van egy olyan rokona, aki szerint, ha ő nem ad neked kaját, akkor éhenhalsz. Egy ilyen akció keretében a rokon megdobott egy láda krumplival és jónéhány cső kukoricával. Mindezt a hétvégi nagybevásárlás után... Nos, főtt kukoricát és krumplipürét enni jó, de kissé már unalmas. Lévén ketten vagyunk, nem fogyasztunk semmiből ipari mennyiséget, ráadásul válogatós uraság túl sokszor egymás után ugyanazt nem eszi meg. És bár a rakott krumpli nem a kedvence, gondoltam, ha kissé amerikaisítom a figurát, lecsúszik.



Amerikanizált rakott krumpli


3-4 közepes krumpli
4 szelet bacon
2 cső kukorica
3 dl tejföl
15 dkg füstölt sajt
olaj

fehérbors



A krumplit meghámoztam kb fél centi vastag karikákra vágtam és forrásban levő sós vízben kb 10 percig főztem. Az olajban megsütöttem a szalonnát félig, amikor már hullámos, de még nem ropogós. A kukoricát levágtam a csőről. Elővettem egy tepsit, elrendeztem az alján a krumplikarikák felét, majd rászórtam a kukoricát, sóztam, borsoztam, megszórtam némi sajttal, és elterítettem rajta 2-3 evőkanál tejfölt, majd ráfektettem a szalonna szeleteket. Erre ismét jött a krumplis, majd a kukorica, só, bors, sajt, tejföl. Be a sütőbe kb 20-25 percre 180°C-on.

2008. július 21., hétfő

ÉdessÉgbolt

Annak idején, azaz kb 1 évvel ezelőtt teljesen üzleti ügyben Gyulán jártam. Ahol jó szokáshoz híven elvittek a híresebb helyekre, hogy szegény pesti lásson világot. És látott. Ugyanis elvittek a Százéves Cukrászdába. Itt tulajdonképpen a miliő annyira nem érintett meg, és cukrászsütemények sem keltették fel az érdeklődésemet (melynek okaként a megelőző két nap folyamatos traktálását fogadtam el), de volt még valami. Kézi készítésű bonbonok! Bevásároltam. Megérte. Hazajöttem, és hamar elfogyott. Aztán már csak az emlékek voltak, hogy milyen jó is volt. Néhány hete a neten keresgélés során rábukkantam a cukrászda oldalára. És mit látnak szemeim, a Bonbon Manufaktúra boltot nyitott Pesten! Igen!
Hosszas felkészülés után nekiindultam. Mondhatom óriási elvárásokkal.


A bolt egyébként a Ferenciek terénél van, és nagyon-nagyon aprócska. Annyi hely van, hogy végigmenj a pult előtt és megtekinthesd a választékot. Az oldalon van némi utalás arra, hogy kávézni, forró csokizni is lehet ott. Ezt nem igazán tudom elképzelni, hogyan gondolják. A forgalomról annyit, hogy vásárló rajtam kívül egy se, pedig nem egy-két percet töltöttem ott. Viszont eladó 3 is. A kiszolgálás kissé vontatott, amikor beléptem bőszen röhögcséltek, és eltelt némi idő, mire úgy gondolták, hogy velem is foglalkozni kéne. Megemlítettem, hogy a pulton elhelyezett dobozkához hasonlóban szeretnék csokit elvinni. Erre a kislány közölte, hogy azok a dobozok már meg vannak töltve, és akkor kinyitja és megmutatja. Ezt próbáltam tőlem tellő legudvariasabb hangnemben elutasítani, mondván én szeretném megmondani, hogy mi legyen a dobozban. Mire a szót átvette egy srác, közölte a lánnyal, hogy ne erőltesse a dolgot(...) és hogy akkor majd ő intézi. Ezután még akadt némi gond az összeválogatott csokik elrendezésével, és percekig hallgattam a sóhajtozást, miszerint így nem tudja majd becsukni, és ne válasszak több magas bonbont(...) Mire eljutottunk a fizetésig, már én is alig vártam, hogy végezzünk. A végösszegtől még megkörnyékezett egy ájulás (amúgy elméletileg 10 dkg csoki 790.-), de úgy tűnik a dobozért is fizetni kell. Ami a csokit illeti, az továbbra is finom, bár vettem csilis kockát (ami egyébként újdonság lehet, mert az oldalon a termékek között nem szerepel), hát. Érdekes. Ettem már chilivel ízesített csokit, de ez nem emlékeztet azokra. Azt hiszem "elmondhatom, hogy ilyet is ettem" kategória. Sajnos a kiszolgálás milyensége annyira taszító, hogy nem hiszem, hogy egyhamar visszatérek.

2008. július 20., vasárnap

Komfortfúd

Péntek este, otthon egyedül, egy végigdolgozott hét után. Ráadásul éppen Nigella falatozója ment a tv-ben, és pont a comfort food volt a téma. Érdekes egyébként, hogy kinek mi az az étel, amitől szebb lesz a világ. Az egyértelmű, hogy a csoki, vagy általában az édes dolgok tökéletesen alkalmasak a vigasztalásra. De pölö a Nigella által felhozott kínálatból a húslevessel és a krumplipürével is teljesen egyetértek. De a rizottó... Hát nem tudom. A sült zöldségek halumival szintén nagyon finomak lehetnek, de nem jutna eszembe. Valahogy utóbbi kettő felesleges energiatartalma annyira alacsonynak tűnik, hogy nem látom be mi bennük a vigszadó. Tv nézés közben nekem az omlett ötlete kúszott a gondolataimba. Felkerekedtem hát a hűtő irányába, hogy megnézzem mivel is tölthetném meg.


Cukkinis omlett


1 kis cukkini
1 kis fej hagyma
2 szelet bacon
3 tojás
1 dl tej
reszelt sajt (nálam karaván és trappista)
olaj

fehérbors


Felszeletelem a hagymát, a cukkinit, és a bacont, lereszelem a sajtot. Kevés olajon elkezdem pirítani a szalonnát, néhány perc elteltével hozzáadom a hagymát és megfonnyasztom. Majd jöhet rá a cukkini, amit párolás közben sózok, borsozok. Közben feltöröm a tojásokat, a tejjel felverem őket, és kissé megsózom. Előveszek egy palacsintasütőt, kevés olajat hevítek benne, majd beleöntöm a felvert tojásokat. Közepes lángon megfordítás nélkül teljesen átsütöm. Amikor elkészült egy tányérra csúsztatom, a cukkinit az egyik felére halmozom, megyszórom sajttal, majd az omlettet kettéhajtom, és a tetejét is megszórom sajttal.



2008. július 15., kedd

Fagyi-fagyi-fagyi

Bár nem aktuális a hideg miatt, de ismételten fagyi, ismét valaki kipróbált receptjéből. Tulajdonképpen teljesen bele lehet dilizni a fagyicsinálásba. Van már fagyigépem, több tíz fincsi receptem, de az egész mit sem ér, ha pölö nincs megfelelő dobozom a hűtőben tároláshoz... Mert nehogymá' kartedóros dobozba tegyem, ha egyszer le akarom főzni őket. Arról pedig szó sem lehet, hogy olyan dobozban menjenek a fagyasztóba, amiben esetleg pörkölt vagy lecsó volt (márpedig nálunk szinte minden doboz járt már így). Persze pénzügyúrnak nem tetszett ez a felesleges költekezés, de azért abba belement, hogy néhány olcsó ikejás dobozt eme nemes cél érdekében beszerezzünk.



Karamellfagyi


10 dkg + 3 ek kristálycukor
2,5 dl tejszín
2,5 dl tej
5 tojássárga
csipet só
1 cs vaníliáscukor
(szégyen-gyalázat nincs itthon vaníliakivonat...)



A 10 dkg cukrot 1 evőkanál vízzel lassú tűzön karamellizálok, ahogy azt Chili is írja bátran, egészen sötétborostyánra. Amikor ez megvan belelöntöm a tejszínt és a tejet (óvatosan, mert sziszeg és fröcsköl, mint egy dühös kiscica), az addig kemény karamell azonnal merevgörcsöt kap, de ahogy a tej felmelegszik, a karamell is beleolvad. Már így is isteni, utoljára talán az oviban kaptunk karamellás tejet... Szóval, amíg a tejes cucc melegszik a tojássárgákat a 3 ek cukorral habosra keverem. Ha teljesen felolvadt a karamell, akkor a tejből keveset a tojásokhoz adok, elkeverem, majd visszaöntöm a lábosba, a többi karamellás tejjel elkeverem és addig kevergetem a tűzön, amíg picit besűrűsödik. A "picit" szó szerint kell érteni. Félreteszem hűlni, majd be a hűtőbe. Ha teljesen lehűlt irány a fagyigép! Nekem először kicsit túl édesnek tűnt, de ahogy kanalaztam, rá kellett jönnöm, hogy nagyon-nagyon finom. Pénzügyúrtól pedig tudjuk, hogy nincs olyan, hogy túl édes.


Én Chilinél találtam, aki viszont Orangette-től vette az ötletet, aki a NewYorkTimesból szedte. Utóbbi két helyen sós karamellről van szó!


És még nincs fagyiskanalam, és fagylaltkelyhem se...

2008. július 14., hétfő

Tojásfehérjemizéria

Nem mondom, hogy úgy csurog ki a hűtőmből a felhasználatlan tojásfehérje, mint egy-két blogtársnak, de a fagyiszezon beindulásával igenis lett felesleg. Azzal pedig kezdeni kell valamit! De mit? Ahogy megfelelő recept után kajtattam eszembe jutott, hogy annak idején, amikor anyukám istentudja mit sütött, és ugyanígy járt, akkor gyümölcshabot csinált nekem a fehérjékből. Mindig valami savanykás piros gyümölcs volt hozzá, és hogy imádtam! Téma lezárva, gyümölcshab:



Málnahab


3 tojásfehérje
7 ek cukor
10 dkg málna



A málnát villával összetörtem, közben "A" gép elkezdte felverni a habot. Amikor már keményedett, kanalanként adtam hozzá a cukrot. A kemény és fényes állag elérésekor pedig a málnapépet. (Igen magostul, mert ha magtalanítom, alig maradt volna belőle valami, és anyu is mindig bennehagyta a magot :D ) Cukros, hízlal, nyers, imádom!


2008. július 13., vasárnap

Villámvacsi, azaz melegszendvics

Nos ismét egy több sebből vérző este. Vasárnap, ráadásul a szabadság utolsó napja... Tegnap egy könyvesboltban búcsúztattam a szabimat, és 2 apró 101-es könyvecskét is beszereztem a gyűjteménybe. Az egyikben bukkantam arra a receptre, ami felkeltette az úr érdeklődését. Csak sajnos szokás szerint nem volt hozzá minden elérhető... Eredetileg pestot kéne rákenni a kenyérre, és reszelt cheddarral megszórni, hát...


Pizzakenyérkék


kenyér
vaj
bazsalikom
hegyes erőspaprika
paradicsom
sonka, szalámi
sajt (igen, megint lapka volt itthon)
bors



A kenyérszeletek egyik felét grill alatt aranybarnára pirítjom. A másik felét megkenem vajjal, majd megszórom apróra vágott bazsalikomlevéllel és erőspaprikakockákkal. Erre teszem a husit, aztán a paradicsomkarikákat és végül a sajtot. A tetejét megszórom egy kevés borssal és bisszadugom a szendvicseket a grill alá, hogy a sajt ráolvadjon.



2008. július 12., szombat

Shake helyett műturmix

Ötker doktorral befürödtem. Jelentem részben az én hibám, mert a fogyasztói társadalom tagjaként hagytam, hogy a marketing irányítsa az életem. Azaz sikeresen szert tettem egy tuljadonképpen tejturmix készítésére "alkalmas", de SHAKE-SHAKE fantázianevet viselő banán ízű porra. Ugyanis az én kis világomban a turmix és a shake nem teljesen fedi egymást. Turmixot bármikor tudok csinálni, node shake-et... Az olyan nagyon ámerikai dolog, amit eddig csak a gyorséttermek biztosítottak az ember lánya számára.

Nos egy biztos. Miután a port összekevertem tejjel, semmi kétségem nem maradt afelől, hogy ez nem az, aminek szerintem lennie kéne. Kaptam egy banán ízű műturmixot, eloszlathatatlan csomókkal. Bevallom, a banánoson kívül még csokis ízben is került a kosárba. De a tesztelésétől elment a kedvem.

Szóval mindenkinek javasolnám, hogy még a gondolattal se játszon el, hogy kipróbálja. Rossz.

Tésztás hangulat + éhség

Éppen Dolce Vita blogját olvasgattam a napokban, és sikerült nagyon tésztás hangulatba kerülni. Hazajöttünk a nagy ajándékvadászatról, és nini, nicns ebéd. Felhoztam a tészta témát, ami támogató fülekre talált, csakhogy mi van egyátalán itthon? Tészta pipa, sonka pipa, tejszín, borsó oké, de nincs reszelhető sajt! Viszont volt medve. Akkor ebből kell összerakni valamit. Íme:



10 dkg sonka felkockázva
10 dkg borsó
2 dl tejszín
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
4 háromszögnyi medvesajt (2 erőspaprikás, 2 sima)
olaj

fehérbors
+
25 dkg tészta (spagetti)


A tésztát forró víbe feltettem főni. A hagymát apróra vágtam, kevés olajjal feltettem pirulni. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, majd a sonkát és a borsót. Amikor a borsó kissé megpárolódott ráöntöttem a tejszínt, és beletettem a sajtot. Miután a sajt beleolvadt, kicsit túl sűrűnek ítéltetett, ezért kevés tejet is adtam hozzá. Sóztam, borsoztam és a kifőtt tésztára kanalaztam. Szerintünk finom volt, bár már erősen kopogott a szemünk, mire elkészült :D

2008. július 9., szerda

Majmolok

Fenyegetőztem vele, és meg is csináltam. Igaz le kellett mondanom a baconről és a goudáról, de kárpótoltam magam némi méregzöld erőspaprikával. Ja, nemisbéka idegnyugtató szendvicsét.



Tükörszendvics


2 szelet kenyér (persze toastból lenne jó)
1 tojás
1 paradicsom szeletelve
néhány karika méregerős paprika
vaj
mustár
1 szelet sajt (speciel jelen esetben ömlesztett)
só, pirospaprika




A kenyérkéket megpirítottam, az alsót megvajaztam (imádom, a meleg pirítóst a ráolvadt vajjal!), rá a paradicsom, majd a sajt, paprikaszeletek. Közben a tojásból kevés olajon tükörtojást sütöttem, miután a kenyérre került megsóztam és megpaprikáztam, végül a fedőt mustárral vékonyan megkentem és feltettem. Mindezt néhány percnyi elégedett csönd követte. De legközelebb nem felejtek el bacon venni... Köszi nemisbéka!
A kép meg olyan amilyen, siettem, éhes voltam :D