2008. június 26., csütörtök

Édesség, édesség

Úgy tűnik ez ismét a desszertek hete lesz, szinte csoda, hogy még nem vagyunk 100 kilósak... Tehát, a hűtőben már egy ideje hűsölt egy doboz mascarpone. El kellett dönteni mi legyen vele, még mielőtt lejárna. Kacsingattam bizonyos mascarponés pohárkrémek illetve fagylaltok felé, de végül rájöttem, hogy le kell győznöm a tiramisu készítéssel kapcsolatos félelmeimet és előítéleteimet (pepecs, íztelen lesz, szétázik, összeesik...). Úgyhogy jelentem megszületett életem első, és minden félelmet és előítéletet elsöprő tojásmentes és fantasztikusan finom Tiramisuja!



Tiramisu


25 dkg babapiskóta
25 dkg mascarpone
3 dl tejszín
2 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
3 dl kávé
Kahlua (rum, konyak, ki mit szeret vagy talál otthon)
kakaópor





Lefőzöm a 3 dl kávét, és félreteszem hűlni. A tejszínhabot a vaníliás cukorral felverem (illetve "A" gép, és még egy zacsi habfixálót is hozzáadtam a biztonság kedvéért), majd belekeverem a mascarponét és a cukrot. A kihűlt kávéhoz hozzákeverem az alkoholt, ebbe éppen csak egy gondolatnyi időre beleforgatom a babapiskóta felét, majd egy rétegben elrendezem őket a kiszemelt tálban. Üvegben lenne szép, de sajnos nem rendelkezem vele, így maradt a porcelán.
Erre rásimítom a krém felét, majd következik még egy réteg kávés babapiskóta, a tetejére a krém másik fele. Végül rászitálom a kakaóport és néhány órára megy a hűtőbe. Azt garantálhatom, hogy 2 napig tart maximum, pedig csak ketten vagyunk rá.



2008. június 24., kedd

Hétfő esti kényeztetés

A hétfő esték általában kissé melankolikusan telnek. Mert ugye hál'isten vége a napnak, nade csak most kezdődik igazán a munkahét. Ha ehhez még hozzáadom a most hétfői 35°C-ot... Ismételten úgy érzetem, hogy rászlogáltunk egy kis kényeztetésre. És ugye ez nálunk első körben süti képében érkezik. Ezt a receptet még a reggeli mélázós szakácskönyv lapozgatás közben találtam, egyrészt nagyon tetszett, másrészt nagyon ismerős volt valahonnan.



Citromos pite


tésztához:
20 dkg liszt
7,5 dkg cukor
1 csipet só
12,5 dkg hideg vaj/margarin

töltelékhez:
3 tojás
1,5 dl cukrozott sűrített tej
6 ek citromlé
1 citrom reszelt héja
4 ek cukor


A sütőt 220°C-ra bekapcs. A tésztához a lisztet, cukrot, sót és feldarabolt vajat összegyúrtam. A recept szerint szükség esetén adhatunk hozzá egy kevés jéghideg vizet, igen, kellett. A tésztát belisztezett gyúródeszkán kinyújtom, kapcsos formába teszem, kis peremet gyártok neki. A sütőben középen 10 percig elősütöm.
A töltelékhez 2 tojás sárgáját elválasztom a fehérjétől, a fehérjét zsupsz a hűtőbe. A harmadik tojást a 2 sárgájával, a sűrített tejjel, citromlével és reszelt citromhéjjal összekeverem, és tésztalapra öntöm. A sütőben kb 5 percig hagyom megszilárdulni. A tojásfehérjét kiveszem a hűtőből, kemény, fényes habbá felverem a cukorral, és a torta tetejére simítom. Aztán a pitét a sütőben kb 10-15 perc alatt készre sütöm. Kihűlés után mehet a hűtőbe, ha lehűlt támadás! Isteni.


A recept a Minden család szakácskönyvéből való, de mint közben kiderült, azért volt olyan ismerős, mert valami igen hasonló "Habos citromos pite" néven futó sütirecept van a Tvpaprika 2008 januári számában is. Ott jóval több a tojás, magasabb a hab, alighanem azt is ki kell majd próbálni :)

2008. június 22., vasárnap

Süti a hűtőből

Pénteken a dögmelegben hazaesve úgy gondoltam, elég rossz nekem, és eléggé megérdemlem a sajnálgatást. Azaz valami finomat. Amihez nem kell bekapcsolni a sütőt. Nos az ötletadó könyvecske a képen is látható szösszenet volt. De szokás szerint nem volt benne 100%-ban szó szerint kivitelezhető recept. Tehát jónéhány receptet átböngészve megtekintettem a hűtő tartalmát, majd összekalapáltam a saját kis hűtős tortámat.



Ananászos-joghurttorta


20 dkg kekszmorzsa
10 dkg vaj/margarin
2 dl tejszín
2 dl joghurt
1 doboz konzerv ananász
5 dkg porcukor
zselatin
kapcsos tortaforma vagy alufólia




Az elkészítésnél az első akadályt a kapcsos tortaforma hiánya jelentette. Azonban szembeszállva az egész heti fáradtsággal, és a finomság enni akarásától fűtve egy tányér és némi alufólia segítségével egészen pofás formát sikerült készíteni. (Na jó, nem szép lett, de legalább praktikus)
Miután ezzel megvoltam, megolvasztottam a vajat, belekevertem a kekszmorzsát, majd a keveréket ellapítgattam a tányéron és be vele a hűtőbe.

A tejszínhabot felvertem és félretettem, az ananászt kisebb darabokra vágtam. A joghurtot felengedtem 3-4 evőkanállal az ananász levéből és belekevertem a zselésítőt (instant zselatin fix a neve, de... szóval a sima zselatin jobb), a cukrot, majd végül a tejszínhabot. A behűtött alapra először ananászt szórtam, majd krém felét rákanalaztam, újra ananász, újra krém, és végül a tetejére ismét ananász került.

Megjegyzés: ha rendes zselatin kerül a krémbe, akkor nagy valószínűséggel néhány órán belül tényleg megáll magától. Ettől a fent említett cucctól még másnap reggel is folyékonyabb volt a kelleténél, vagyis vágni nem igazán lehetett. Ebből kifolyólag nem készült végfáziskép, be kell érni ezzel:


Az viszont biztos, hogy nagyon finom volt. Legközelebb megpróbálom vágható tortaként is prezentálni. :)

2008. június 18., szerda

Ruszwurm

A Ruszwurm Cukrászda valamiért kevésbé ismert, legalábbis a Gerbeaud-hoz, vagy a Daubnerhez képest. Igaz kissé eldugott helyen, a Budai Vár egy kis utcájában található, és nem nevezhetnénk nagy befogadó képességű helynek. Talán 8-10 asztal van, és ebbe már beleszámoltam az utcaiakat is. Azt is tudni kell róla, hogy a Várban sétáló turisták általában rátalálnak, és előszeretettel üldögélnek ott, de eddig mindig sikerült egy üres asztalt találni.


Aki ismeri annak talán nem is kell mondanom, de aki nem, azoknak üzenem, hogy tessék kipróbálni!!! Főleg a ruszwurm krémest. Mennyei. Nem az a pudingszerű, remegős, sárga íztelen vacak, amit sok helyen krémesnek mernek nevezni. Hanem habos, édes, krémes, egyszóval isteni. Ha arra felé vetődünk (ami sajnos nem történik meg elég gyakran), akkor kötelező egy-két adag krémest leszállítani a családnak is. De van ott más is. Az Eszterházi torta is pazar, rengeteg diókrémmel. Ha esetleg hűvös időben járunk ott, akkor kijár egy igazi forró csoki is, mert az is utánozhatatlanul finom. Őszintén bevallom a fagyijukat még sosem kóstoltam, annyi hely sosem marad a krémes bekebelezése után. Mellesleg a krémes elkészítéséhez némi támpont itt.

A képek eredetije a www.ruszwurm.hu oldalon található.

2008. június 14., szombat

Ha hétvége, akkor gyorskaja

Az átlag magyar éppen hétvégén ér rá igazi ebédet főzni. Na, hát nálunk ez nem mindig van így. Mivel ma reggel a baleseti sürgősségin nyitottunk ujjfeldagadás okán, így hazafelé fejben meg kellett fogalmazni, hogy mégis mi az, ami gyorsan elkészül, még a maró gyomorsavak felgyülemlése előtt. Hambi? Hambi. Darált marhahusi amúgy is egy hete figyel a mélyhűtőben, a frissen beszerzett serrano paprika szintén csak az alkalomra vár, a többi szükségest pedig hazafelé beszerezzük.





35 dkg darált marhahusi
1 gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
só, bors
1-2 ek olaj a sütéshez
4 szezámmagos hambizsömle
4 szelet sajt
paradicsom
serrano paprika (ecetes)
mustár
majonéz
ketchup


A hagymából 8 vékony karikát vágok, a maradékot nagyon apróra felkockázom. A paradicsomot felkarikázom, a paprikákat szintén. A zsömléket kettévárom, és a sütőbe teszem a belső felükkel felfelé, hogy majd a grill alatt szépen megpiruljanak.
A husit áttört fokhagymával, a felkockázott hagymával, sóval és borssal összegyúrom, és 4 pogácsát készítek belőlük. Olaj a serpenyőbe, és a pogikat oldalanként kb 3 percig pirosra sütöm, majd ahogy azt az ötletadónál olvastam, alacsonyabb lángon még néhány percig sülnek, hogy belül is minden rendben legyen. Amint megsültek azonnal kapnak egy-egy szelet sajtot a tetejükre, hogy az kissé ráolvadhasson. Közben meggrillezem a zsömléket, majd jöhet az öszeállítás. Alsó zsemlefél, hagymakarikák, husi sajttal, paprika, paradicsomszeletek, majonéz, mustár, zsemletető. Természetesen salátalevéllel még gusztusosabban néz ki, de csak annak aki szereti is. Hozzá egy kis sült krumpli, ami közben szépen megsül a "frituban", max 20 perces ebéd. És persze 5 perc alatt elfogy...

"Olyan nincs, hogy túl sok csoki"

Ezzel a felkiáltással élt a párom, és ezen felbuzdulva ástam elő egy korábban már elkészített cookie receptjét. Idézem az eredetit, de természetesen nem teljesen követtem az utasításokat. Persze azt is meg kell jegyezni, hogy most önhibámon kívül...



Duplán csokis tallérok


10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
10 dkg barna cukor
1 tojás
1 kávéskanál vaníliaaroma (már akinek
van otthon, akinek nincs: vaníliáscukor)
20 dkg finomliszt
1 kávéskanál sütőpor
1 csipet só
10 dkg fehér csoki, apró darabokra vágva
10 dkg étcsoki, apró darabokra vágva


Előmelegítjük a sütőt 200 fokra (gázsütőn 5-ös fokozat), és sütőpapírt fektetünk két nagy tepsibe. A puha vajat robotgéppel habosra keverjük a kétféle cukorral, majd hozzádolgozzuk a tojást és a vaníliaaromát.
Összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót, aztán fakanállal belekeverjük a vajas masszába. Hozzáadjuk a kétféle apróra vágott csokit is, és ezzel a tészta készen van.
A tésztából diónyi mennyiségeket veszünk, és kezünk közt golyókat formázunk belőle. A golyókat lerakjuk egymástól 5 cm-re a tepsire, aztán egy pohár aljával kicsit megnyomjuk őket, hogy korongokká terüljenek.
A tallérokat 10-12 perc alatt megsütjük a meleg sütőben. Csak azután szedjük le őket a tepsiről, ha már kihűltek.


Egy-két megjegyzés:
- a tésztából lehetetlen két kézzel golyókat formázni, annyira ragad, úgyhogy kanállal kell beleporciózni a tepsibe
- pohár aljával kissé lenyomni fenti okokból nem érdemes, és a meleg sütőben amúgy is szépen szétterülnek
- nekem csak egy nagy tepsim van, viszont ha abból a sütőpapírral együtt szépen áthúzom a sütiket egy rácsra, akkor tudok haladni


Amúgy a süti isteni, habár felér egy cukormérgezéssel. Szerintem 10 dkg fehércsoki kicsit sok bele, de persze az úr szerint, egyátalán nem túl sok. Azért legközelebb kipróbálom kicsit kevesebbel. Arra szintén kiváncsi lennék, hogy vajon kiszárad/megkeményedik-e, ha 2-3 napnál tovább megmarad. Nálunk ez nem szokott és nem is fog előfordulni... :D

2008. június 10., kedd

Amcsi palacsinta második felvonás

Lusta lévén úgy gondoltam, hogy a már meglévő recept kicsit túl macera, pláne pölö egy hétköznap reggelre. Ezért szemem-fülem nyitva tartva és Tvpaprikát nézve rátaláltam Kozi palacsintájára. S bár - ahogy a nagymamám mondaná - én meg nem bírnám enni a baconös juharszirupos verziót, azért a tészta receptje jól jött. Persze édessé kellett variálni, és csésze helyett átdekázni, de második nekifutásra már egész jó lett, és legtöbbször le sem ég :)


Amerikai palacsinta


20 dkg liszt
csipetnyi só
2 tk sütőpor
1 tojás
3 dl tej
0,5 dl olaj
7 dkg cukor


A lisztet lehet szitálni, már aki reggel erre hajlandó, de szerintem anélkül is finom lesz. A sorrend semszámít, a lényeg, hogy az összes hozzávalót csomómentesre kikeverjük, és sűrű palacsintatésztát kapjunk. Esetleg kostólni nyersen, hogy elég édes-e. Közben tűzhely bekapcsol, teflonos palacsintasütőt átmelegít és kb 2-3 evőkanálnyi adagokat merünk bele a tésztából. Ha hólyagos a teteje, fordítjuk. Figyelem, a sok cukor miatt hamar leég. Szerintem isteni, pölö banánpürével és tejszínhabbal, vagy egreslekvárral (Ikea), de persze juharsziruppal igazán amerikai.



2008. június 9., hétfő

"Sült tészta"

Íme egy újabb tévedés. A hétvégén szerettem volna kicsit ázsiai irányba elmenni. És imádom a tésztát, amit a kínainál a "Gombá csirkeee"-hez kapok. Szóval ismét lustán keresőbe beírom, hogy (ÉS itt rontottam el) "sült tészta". Használható találat alig. El is keseredtem, hogy ebből kell választanom, de az éhség nagy úr, választottam. A hozzávalóknál a kukorica és zöldborsó olvasásakor erősen felvontam a szemöldököm, kevéssé tűnt autentikusnak, de végül a kukoricának beadtam a derekam. Hát nem mondom, hogy a végeredmény ehetetlen lett, de nem hiszem, hogy valaha újra próbálnám. Pláne, hogy ma Wang úr éttermi étlapját olvasgatva megakadt a szemem a "Pirított tészta" szavakon... Hülye vagyok nem kétséges. :D
Tehát legközelebb egy KicsiVu-s pirított tésztának állok neki. És az biztos több felvonást is megér majd.

Harc a savanyúság ellen

Mit lehet tenni, ha az emberpár kevésbé hozzáértő fele vásárol egy fél kiló, haragoszöld, kőkemény ámde igen vonzó csomagolású, és legalább magyar egrest? Először is megkóstoltuk. Rettenetes, nem elég, hogy a fogunk nem viszi, ráadásul olyan savanyú, hogy még a zománcot is lemarja. Miért szedik le így, felfoghatatlan. Megoldáskeresés első állomása "hátha utánérik". Napoztattuk. Megfonnyadt. Még mindig savanyú volt, bár közel sem annyira. Második nekifutásra végleges megoldást akartam. Ezt a megoldást pedig úgy hívták CUKOR. Na persze ilyen egyszerűen még én sem úszhattam meg. Próbáltam egreskrém recepteket keresni a neten, vagyis merő lustaságból a googleban, de sem a bodzás, sem a tojásos verzió nem tetszett, szóval alakult egy saját.


Egreskrém


50 dkg egres
1 dl víz
2 löttyintésnyi főzőtejszín
15 + 5 dkg cukor
1 cs vaníliás pudingpor
5 dl tej




Az egrest megpucoltam, megmostam, elfeleztem és a vízzel feltettem főni. Szétfőztem, nagyjából szétpaszíroztam a lábosban, majd ment bele a 15 dkg cukor (tényleg nagggggyon savanyú volt) és a tejszín, hogy a fanyarsága is lágyuljon. Kicsit lehúztam a tűzről és következett a vaníliás puding elkészítése á lá zacskó, ehhez kellett 5 dl tej, és a +5dkg cukor. Majd őrületes egyszerűséggel a puding felét hozzáöntöttem a krémhez.
Kóstolás: még mindig savanyú, következésképp a puding másik felét is igényli. Belekevertem. 4 szép kis tálkányi lett. Édesszájú úr szerint finom. Szerintem is. :) Nem nagy kunszt, de érdemes leereszkedni erre a szintre néha.

2008. június 8., vasárnap

Vasárnap reggeli süti

Lévén vasárnap reggel, hirtelen felindulásból ismét valami édeset vettem volna magamhoz, a ház uráról nemis beszélve. Ezért a tegnap este meccsnézés miatt elmaradt süteménysütési láz vett elő. Ilyenkor szinte kivétel nélkül a muffinsütő bánja elhatározásomat. Az ihletadó a hűtőben senyvedő eper és a szekrényben búsuló fél mikulás volt.



Epres-csokis muffin

25 dkg liszt
1 kk sütőpor
1 csipet só
20 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
1 dl olaj
1,5 dl tej
2 tojás
10 dkg eper
8-10 dkg csoki




Sütőt 200°C-ra előmelegítem, muffintepsit bekapszlizom. Utána jön a szokásos 2 tálas figura, egyikbe kimérem a lisztet és összekeverem a sütőporral, sóval. A másik tálba megy a cukor, vaníliás cukor, tojások, tej, olaj. Miután ez utóbbit jól elkevertem kézi habverővel kissé habosra, akkor 2-3 részletben hozzákeverem a lisztes tál tartalmát. Kicsit áll, amíg az epreket megpucolom, megmosom, feldarabolom kis cikkekre, majd hozzákeverem a tésztához. A csokit a végén tördeltem bele, kb 1x1 cm-es darabokban. Gyors átkeverés után a kapszlikat 2/3-ig megtöltöttem és mars a sütőbe.
Kb 8-10 perc után jött a szúrópróba, és ha nem ragadt a tűre a massza, akkor már jöhetnek is ki hűlni. 18 db-ot sikerült kiporciózni belőle.

visszatérés

Megeletősen hosszú kihagyás után úgy döntöttem, hogy éppen ideje még egy esélyt adni magamnak a blogírás terén. Tehát, onnan próbálom folytatni ahol sajnos abbahagytam, lehetőségek szerint mostmár kevésbé hektikus módon.