2008. július 30., szerda

Külvárosi kávéház

Újpesten is van kávézó! Igaz tulajdonképpen étterem is, és kedd délután forgalma nagyjából nincs is, de mégis csak egy kávézó. Az internetes oldalán közzétett képek alapján a hely nagyon hangulatosnak ígérkezik, bár sajnos a valóságban mindehhez erőteljes áporodott füstszag társul. Gondolom a meleg miatt inkább nem szellőztettek, pedig nem lett volna rossz. De van kerthelyiség!

A kávékínálat a kötelező formák mellett különlegességeket is tartalmaz. Ezek legtöbbje alkohollal spékelt tejszínhabos csoda, de a bennük lévő kávé milyenségéről az itallap nem sok felvilágosítást ad. Sajnos üzleti megbeszélésre invitáltak oda, így csak egy Latte Macchiato-t engedhettem meg magamnak. A kivitelezése tökéletesen csíkos, bár ír kávés pohárban érkezett, és a fahéjszórás a tetején szintén kissé képzavaros volt, de az íze a lényeg. Az pedig nagyon is megfelelt. Az árak középkategória. Ha valaki esetleg arra jár, egy kávéra megéri betérni.

2008. július 29., kedd

Szilvahegyek

Éljen-éljen lassan elindult a szilvaszezon! Ebből fakadóan kétszer annyi szilva ül itthon, mint amennyit nyersen elpusztítunk, tehát...



Szilváslepény


4 tojás
20 dkg cukor
25 dkg margarin
40 dkg liszt
2 dl tejföl
1 csomag sütőpor
1 csipet só
1 citrom reszelt héja
szilva


A sütőt 180°C-ra bekapcsolom. A szilvákat megmosom, kettévágom, kimagozom, majd még kettőbe vágom. A tojásokat szétválasztom, a sárgákat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a margarint és azzal is összedolgozom. Belereszelem egy citrom héját. Fokozatosan hozzáadom a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd a tejfölt. Végül felverem a tojásfehérjéket, és óvatosan hozzáadom a tésztához. Kivajazok egy nagy tepsit, majd ebben egyenletesen elterítem a tésztát. A tészta tetején héjas felükkel lefelé elosztom a szilvát és kissé belenyomkodom a tésztába, végül megszórom néhány evőkanál cukorral és mehet a sütőbe, kb 30-40 percre.



2008. július 28., hétfő

Gyors krumplis

A nagy családdal jár, hogy az embernek mindig van egy olyan rokona, aki szerint, ha ő nem ad neked kaját, akkor éhenhalsz. Egy ilyen akció keretében a rokon megdobott egy láda krumplival és jónéhány cső kukoricával. Mindezt a hétvégi nagybevásárlás után... Nos, főtt kukoricát és krumplipürét enni jó, de kissé már unalmas. Lévén ketten vagyunk, nem fogyasztunk semmiből ipari mennyiséget, ráadásul válogatós uraság túl sokszor egymás után ugyanazt nem eszi meg. És bár a rakott krumpli nem a kedvence, gondoltam, ha kissé amerikaisítom a figurát, lecsúszik.



Amerikanizált rakott krumpli


3-4 közepes krumpli
4 szelet bacon
2 cső kukorica
3 dl tejföl
15 dkg füstölt sajt
olaj

fehérbors



A krumplit meghámoztam kb fél centi vastag karikákra vágtam és forrásban levő sós vízben kb 10 percig főztem. Az olajban megsütöttem a szalonnát félig, amikor már hullámos, de még nem ropogós. A kukoricát levágtam a csőről. Elővettem egy tepsit, elrendeztem az alján a krumplikarikák felét, majd rászórtam a kukoricát, sóztam, borsoztam, megszórtam némi sajttal, és elterítettem rajta 2-3 evőkanál tejfölt, majd ráfektettem a szalonna szeleteket. Erre ismét jött a krumplis, majd a kukorica, só, bors, sajt, tejföl. Be a sütőbe kb 20-25 percre 180°C-on.

2008. július 21., hétfő

ÉdessÉgbolt

Annak idején, azaz kb 1 évvel ezelőtt teljesen üzleti ügyben Gyulán jártam. Ahol jó szokáshoz híven elvittek a híresebb helyekre, hogy szegény pesti lásson világot. És látott. Ugyanis elvittek a Százéves Cukrászdába. Itt tulajdonképpen a miliő annyira nem érintett meg, és cukrászsütemények sem keltették fel az érdeklődésemet (melynek okaként a megelőző két nap folyamatos traktálását fogadtam el), de volt még valami. Kézi készítésű bonbonok! Bevásároltam. Megérte. Hazajöttem, és hamar elfogyott. Aztán már csak az emlékek voltak, hogy milyen jó is volt. Néhány hete a neten keresgélés során rábukkantam a cukrászda oldalára. És mit látnak szemeim, a Bonbon Manufaktúra boltot nyitott Pesten! Igen!
Hosszas felkészülés után nekiindultam. Mondhatom óriási elvárásokkal.


A bolt egyébként a Ferenciek terénél van, és nagyon-nagyon aprócska. Annyi hely van, hogy végigmenj a pult előtt és megtekinthesd a választékot. Az oldalon van némi utalás arra, hogy kávézni, forró csokizni is lehet ott. Ezt nem igazán tudom elképzelni, hogyan gondolják. A forgalomról annyit, hogy vásárló rajtam kívül egy se, pedig nem egy-két percet töltöttem ott. Viszont eladó 3 is. A kiszolgálás kissé vontatott, amikor beléptem bőszen röhögcséltek, és eltelt némi idő, mire úgy gondolták, hogy velem is foglalkozni kéne. Megemlítettem, hogy a pulton elhelyezett dobozkához hasonlóban szeretnék csokit elvinni. Erre a kislány közölte, hogy azok a dobozok már meg vannak töltve, és akkor kinyitja és megmutatja. Ezt próbáltam tőlem tellő legudvariasabb hangnemben elutasítani, mondván én szeretném megmondani, hogy mi legyen a dobozban. Mire a szót átvette egy srác, közölte a lánnyal, hogy ne erőltesse a dolgot(...) és hogy akkor majd ő intézi. Ezután még akadt némi gond az összeválogatott csokik elrendezésével, és percekig hallgattam a sóhajtozást, miszerint így nem tudja majd becsukni, és ne válasszak több magas bonbont(...) Mire eljutottunk a fizetésig, már én is alig vártam, hogy végezzünk. A végösszegtől még megkörnyékezett egy ájulás (amúgy elméletileg 10 dkg csoki 790.-), de úgy tűnik a dobozért is fizetni kell. Ami a csokit illeti, az továbbra is finom, bár vettem csilis kockát (ami egyébként újdonság lehet, mert az oldalon a termékek között nem szerepel), hát. Érdekes. Ettem már chilivel ízesített csokit, de ez nem emlékeztet azokra. Azt hiszem "elmondhatom, hogy ilyet is ettem" kategória. Sajnos a kiszolgálás milyensége annyira taszító, hogy nem hiszem, hogy egyhamar visszatérek.

2008. július 20., vasárnap

Komfortfúd

Péntek este, otthon egyedül, egy végigdolgozott hét után. Ráadásul éppen Nigella falatozója ment a tv-ben, és pont a comfort food volt a téma. Érdekes egyébként, hogy kinek mi az az étel, amitől szebb lesz a világ. Az egyértelmű, hogy a csoki, vagy általában az édes dolgok tökéletesen alkalmasak a vigasztalásra. De pölö a Nigella által felhozott kínálatból a húslevessel és a krumplipürével is teljesen egyetértek. De a rizottó... Hát nem tudom. A sült zöldségek halumival szintén nagyon finomak lehetnek, de nem jutna eszembe. Valahogy utóbbi kettő felesleges energiatartalma annyira alacsonynak tűnik, hogy nem látom be mi bennük a vigszadó. Tv nézés közben nekem az omlett ötlete kúszott a gondolataimba. Felkerekedtem hát a hűtő irányába, hogy megnézzem mivel is tölthetném meg.


Cukkinis omlett


1 kis cukkini
1 kis fej hagyma
2 szelet bacon
3 tojás
1 dl tej
reszelt sajt (nálam karaván és trappista)
olaj

fehérbors


Felszeletelem a hagymát, a cukkinit, és a bacont, lereszelem a sajtot. Kevés olajon elkezdem pirítani a szalonnát, néhány perc elteltével hozzáadom a hagymát és megfonnyasztom. Majd jöhet rá a cukkini, amit párolás közben sózok, borsozok. Közben feltöröm a tojásokat, a tejjel felverem őket, és kissé megsózom. Előveszek egy palacsintasütőt, kevés olajat hevítek benne, majd beleöntöm a felvert tojásokat. Közepes lángon megfordítás nélkül teljesen átsütöm. Amikor elkészült egy tányérra csúsztatom, a cukkinit az egyik felére halmozom, megyszórom sajttal, majd az omlettet kettéhajtom, és a tetejét is megszórom sajttal.



2008. július 15., kedd

Fagyi-fagyi-fagyi

Bár nem aktuális a hideg miatt, de ismételten fagyi, ismét valaki kipróbált receptjéből. Tulajdonképpen teljesen bele lehet dilizni a fagyicsinálásba. Van már fagyigépem, több tíz fincsi receptem, de az egész mit sem ér, ha pölö nincs megfelelő dobozom a hűtőben tároláshoz... Mert nehogymá' kartedóros dobozba tegyem, ha egyszer le akarom főzni őket. Arról pedig szó sem lehet, hogy olyan dobozban menjenek a fagyasztóba, amiben esetleg pörkölt vagy lecsó volt (márpedig nálunk szinte minden doboz járt már így). Persze pénzügyúrnak nem tetszett ez a felesleges költekezés, de azért abba belement, hogy néhány olcsó ikejás dobozt eme nemes cél érdekében beszerezzünk.



Karamellfagyi


10 dkg + 3 ek kristálycukor
2,5 dl tejszín
2,5 dl tej
5 tojássárga
csipet só
1 cs vaníliáscukor
(szégyen-gyalázat nincs itthon vaníliakivonat...)



A 10 dkg cukrot 1 evőkanál vízzel lassú tűzön karamellizálok, ahogy azt Chili is írja bátran, egészen sötétborostyánra. Amikor ez megvan belelöntöm a tejszínt és a tejet (óvatosan, mert sziszeg és fröcsköl, mint egy dühös kiscica), az addig kemény karamell azonnal merevgörcsöt kap, de ahogy a tej felmelegszik, a karamell is beleolvad. Már így is isteni, utoljára talán az oviban kaptunk karamellás tejet... Szóval, amíg a tejes cucc melegszik a tojássárgákat a 3 ek cukorral habosra keverem. Ha teljesen felolvadt a karamell, akkor a tejből keveset a tojásokhoz adok, elkeverem, majd visszaöntöm a lábosba, a többi karamellás tejjel elkeverem és addig kevergetem a tűzön, amíg picit besűrűsödik. A "picit" szó szerint kell érteni. Félreteszem hűlni, majd be a hűtőbe. Ha teljesen lehűlt irány a fagyigép! Nekem először kicsit túl édesnek tűnt, de ahogy kanalaztam, rá kellett jönnöm, hogy nagyon-nagyon finom. Pénzügyúrtól pedig tudjuk, hogy nincs olyan, hogy túl édes.


Én Chilinél találtam, aki viszont Orangette-től vette az ötletet, aki a NewYorkTimesból szedte. Utóbbi két helyen sós karamellről van szó!


És még nincs fagyiskanalam, és fagylaltkelyhem se...

2008. július 14., hétfő

Tojásfehérjemizéria

Nem mondom, hogy úgy csurog ki a hűtőmből a felhasználatlan tojásfehérje, mint egy-két blogtársnak, de a fagyiszezon beindulásával igenis lett felesleg. Azzal pedig kezdeni kell valamit! De mit? Ahogy megfelelő recept után kajtattam eszembe jutott, hogy annak idején, amikor anyukám istentudja mit sütött, és ugyanígy járt, akkor gyümölcshabot csinált nekem a fehérjékből. Mindig valami savanykás piros gyümölcs volt hozzá, és hogy imádtam! Téma lezárva, gyümölcshab:



Málnahab


3 tojásfehérje
7 ek cukor
10 dkg málna



A málnát villával összetörtem, közben "A" gép elkezdte felverni a habot. Amikor már keményedett, kanalanként adtam hozzá a cukrot. A kemény és fényes állag elérésekor pedig a málnapépet. (Igen magostul, mert ha magtalanítom, alig maradt volna belőle valami, és anyu is mindig bennehagyta a magot :D ) Cukros, hízlal, nyers, imádom!


2008. július 13., vasárnap

Villámvacsi, azaz melegszendvics

Nos ismét egy több sebből vérző este. Vasárnap, ráadásul a szabadság utolsó napja... Tegnap egy könyvesboltban búcsúztattam a szabimat, és 2 apró 101-es könyvecskét is beszereztem a gyűjteménybe. Az egyikben bukkantam arra a receptre, ami felkeltette az úr érdeklődését. Csak sajnos szokás szerint nem volt hozzá minden elérhető... Eredetileg pestot kéne rákenni a kenyérre, és reszelt cheddarral megszórni, hát...


Pizzakenyérkék


kenyér
vaj
bazsalikom
hegyes erőspaprika
paradicsom
sonka, szalámi
sajt (igen, megint lapka volt itthon)
bors



A kenyérszeletek egyik felét grill alatt aranybarnára pirítjom. A másik felét megkenem vajjal, majd megszórom apróra vágott bazsalikomlevéllel és erőspaprikakockákkal. Erre teszem a husit, aztán a paradicsomkarikákat és végül a sajtot. A tetejét megszórom egy kevés borssal és bisszadugom a szendvicseket a grill alá, hogy a sajt ráolvadjon.



2008. július 12., szombat

Shake helyett műturmix

Ötker doktorral befürödtem. Jelentem részben az én hibám, mert a fogyasztói társadalom tagjaként hagytam, hogy a marketing irányítsa az életem. Azaz sikeresen szert tettem egy tuljadonképpen tejturmix készítésére "alkalmas", de SHAKE-SHAKE fantázianevet viselő banán ízű porra. Ugyanis az én kis világomban a turmix és a shake nem teljesen fedi egymást. Turmixot bármikor tudok csinálni, node shake-et... Az olyan nagyon ámerikai dolog, amit eddig csak a gyorséttermek biztosítottak az ember lánya számára.

Nos egy biztos. Miután a port összekevertem tejjel, semmi kétségem nem maradt afelől, hogy ez nem az, aminek szerintem lennie kéne. Kaptam egy banán ízű műturmixot, eloszlathatatlan csomókkal. Bevallom, a banánoson kívül még csokis ízben is került a kosárba. De a tesztelésétől elment a kedvem.

Szóval mindenkinek javasolnám, hogy még a gondolattal se játszon el, hogy kipróbálja. Rossz.

Tésztás hangulat + éhség

Éppen Dolce Vita blogját olvasgattam a napokban, és sikerült nagyon tésztás hangulatba kerülni. Hazajöttünk a nagy ajándékvadászatról, és nini, nicns ebéd. Felhoztam a tészta témát, ami támogató fülekre talált, csakhogy mi van egyátalán itthon? Tészta pipa, sonka pipa, tejszín, borsó oké, de nincs reszelhető sajt! Viszont volt medve. Akkor ebből kell összerakni valamit. Íme:



10 dkg sonka felkockázva
10 dkg borsó
2 dl tejszín
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
4 háromszögnyi medvesajt (2 erőspaprikás, 2 sima)
olaj

fehérbors
+
25 dkg tészta (spagetti)


A tésztát forró víbe feltettem főni. A hagymát apróra vágtam, kevés olajjal feltettem pirulni. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, majd a sonkát és a borsót. Amikor a borsó kissé megpárolódott ráöntöttem a tejszínt, és beletettem a sajtot. Miután a sajt beleolvadt, kicsit túl sűrűnek ítéltetett, ezért kevés tejet is adtam hozzá. Sóztam, borsoztam és a kifőtt tésztára kanalaztam. Szerintünk finom volt, bár már erősen kopogott a szemünk, mire elkészült :D

2008. július 9., szerda

Majmolok

Fenyegetőztem vele, és meg is csináltam. Igaz le kellett mondanom a baconről és a goudáról, de kárpótoltam magam némi méregzöld erőspaprikával. Ja, nemisbéka idegnyugtató szendvicsét.



Tükörszendvics


2 szelet kenyér (persze toastból lenne jó)
1 tojás
1 paradicsom szeletelve
néhány karika méregerős paprika
vaj
mustár
1 szelet sajt (speciel jelen esetben ömlesztett)
só, pirospaprika




A kenyérkéket megpirítottam, az alsót megvajaztam (imádom, a meleg pirítóst a ráolvadt vajjal!), rá a paradicsom, majd a sajt, paprikaszeletek. Közben a tojásból kevés olajon tükörtojást sütöttem, miután a kenyérre került megsóztam és megpaprikáztam, végül a fedőt mustárral vékonyan megkentem és feltettem. Mindezt néhány percnyi elégedett csönd követte. De legközelebb nem felejtek el bacon venni... Köszi nemisbéka!
A kép meg olyan amilyen, siettem, éhes voltam :D


2008. július 8., kedd

dupla(!) szivárvány

a mai eső eredménye. gyönyörű volt. kár, hogy nem igazán adja vissza a kép a hangulatát.


Tudom, hogy kint esik, de mégis...

Már hetek óta a fagyikon jár az eszem. Igazság szerint még beképzelt is lettem kicsit, mert valahogy a cukrászdák és egyéb fagylaltelosztó helyek fagylaltjai legtöbbször egyátalán nem nyerik el az ízlelőbimbóim lelkesedését. A citrom túl keserű, az eper túl édes, a csokinak kakaóíze van, a banán meg szimplán íztelen, és még sorolhatnám. A szomszéd utcában bújkáló fagyisnál eddig csak a joghurt és a kapros túrófagyi volt igazán említésre méltó. A joghurt azért, mert szimplán finom, a kapros túró pedig, bár nem az én világom, mégis meglepően etette magát.
Tehát most, hogy majdnem egy egész hetet itthon "lógatom a lábam" - és persze ebből az apropóból folyamatosan esik - úgy döntöttem, hogy fagyi lesz. Ha törik, ha szakad, ha fagy, akkor is. És lőn. Az ihletet kicsiVú joghurtfagyijából merítve összehoztam egy gyümölcs-joghurt hibridet. Savanykás, de milyen is lehetne, ha ribizli van benne.




Ribizlifagyi



2,5 dl joghurt
2 dl tejszín
15 dkg + 4 ek porcukor
1 ek vodka
30 dkg ribizli



A fent említett receptet követve először összemelegítettem a tejszínt a sok cukorral, utóbbi olvadásáig, majd hagytam kicsit hűlni. Ezután belekevertem a joghurtot és az alkoholt, és be a hűtőbe. A ribizlit a 4 kanál cukorral feltettem főni (kicsi lángon lassan párolódni, hogy szépen szétessen), majd egy szűrőn átpaszíroztam, mert a mag és a héj nálunk fagyiban nem menő. Szintén ment a hűtőbe, és majdnem egy napot hűsöltek, de csak mert nem voltunk itthon. Érkezés után nemsokkal összekevertem a kettőt és elő a fagyigépet. Nagyon fincsi lett! (persze meg kellett csinálnom a sima joghurtfagyit is, és már gondolkozom, hogy karamell vagy csoki legyen-e a következő...)



2008. július 7., hétfő

Vasárnap esti hangulatmentés

A vasárnap esték rosszak. Az ember nem tud másra gondolni, mint hogy holnap hétfő, dolgozni kell menni... És különösen nyáron rossz, amikor annyi minden mást is lehetne csinálni. Kellett valami, ami eltereli a gondolataimat a rettegett hétfőről. Valami, ami gyorsan elkészül. Valami, amit nem kell sütni. Valami, ami édes. Kókuszgolyó! Meglepő, hogy pl Horváth Ilona szent könyvében nem találtam hozzá receptet. Sőt, egyéb alapművekben sem. Gondolom túl egyszerű. Aztán kürölnéztem ebben a gyűjteményben is. A csokis kókuszgolyó kókusz nélkül, nagyon tetszett, csak egy vasárnap esti projecthez kicsit pepecsnek tűnt. Meg aztán nekem volt itthon kókusz. Az is érdekes, hogy a meggy mellett a kávé illetve a baracklekvár több helyen is feltűnt, de pl vaj/ráma alig-alig. Pedig meg voltam és vagyok győződve róla, hogy anélkül nem maradnak egyben a golyszlik, pláne ha még meggy is megy a közepébe. Találtam darás kókuszgolyót, és update kg-t is. Utóbbi nem tudom milyen is lehet, de szerintem mindenki könnyebben megenné, ha valami más nevet adnánk neki... Ami még nagyon tetszett, szintén innen, az Puffin sütőtökös variációja, de sajnos annak épp nincs szezonja, úgyhogy íme az enyém:


Kókuszgolyó


25 dkg darált háztartási keksz (isten áldja azt, aki rájött, hogy darálva kell árulni)
10 dkg porcukor
5 dkg vaj/ráma
2 ek kakaópor
kb 2 dl tej (annyi, hogy jól összeálljon)
10 dkg kókuszreszelék
2-3 ek Garrone Cherry (nálam itt lép be a meggyes íz, de lehet rum, konyak, kinek mi tetszik)



A kekszet, cukrot, vajat (szobahőmérsékletű) és a kakaóport egy nagyobbacska tálba teszem, adagolom hozzá a tejet és keverem. Amikor már lágy tésztaszerű a massza, hozzáadom az alkoholt és 2-3 evőkanál kókuszreszeléket is, jól összekeverem. Egy másik tálba beleszórom a többi kókuszt, a masszából nedves kézzel golyókat gyártok, és megforgatom őket a kókuszban. Ha elkészültem, beteszem a hűtőbe 1-2 órára. Szerintünk nagyon finom!


2008. július 2., szerda

Fent vagyok, én is fent vagyok :)

Néhány perce fedeztem fel, hogy én is ott vagyok a listán a Gasztro oldalán :) És most örülök, mint óvodás a csokitortának. Annyira jó tudni, hogy számon tartanak :)