2007. december 31., hétfő

Cafe Frei

Nem tudom ki járt már bármely Frei-kávézóban, nekem 2 ünnep között sikerült beesnem egybe. Első látásra 2 pozitívum jött szembe: önkiszolgáló és dohányfüstmentes. Ezen felül hangulatosan berendezett, kényelmes fotelokkal és mindez egy könyvesboltban, hogy a kávé mellé lapozgathasd a kiszemelt áldozatot. Tipikusan "ide gyakran jövök majd" hely.
3-an voltunk, így még akár egy jó kis körtesztelést is összehozhattunk volna. De nem, az túl egyszerű lett volna. Az első körben 2 Latte Macchiatot (álnevén Nápolyi haboskávé) és egy Spanyol macchiatot kértünk. A spanyol macchiatot választó Angliába-Emigrált-Konduktor kissé fanyalogva vette tudomásul, hogy mindössze egy bő tejre eresztett eszpresszót toltak elé. Meg kell hagyni mutatós volt, de ha az ember a "kávék tejjel" konfekcióból rendel, akkor úgy képzeli, hogy minimum cappucino mennyiségű nedűt kap eredményként.
Itt jegyzem meg, hogy Freinél minden kávéból lehet kérni koffeinmenteset is. Ahogy az egy jó kávézótól elvárható. Persze nekünk Itthonmaradott-Kétharmadnak eszünkbe nem jutna az ilyesmi, de aki évek óta a királynőnél tengődik, annak igényei vannak, ugye.
A Latte tökéletes volt, hatalmas pohárban, tökéletesen elkülönülő csíkokkal. Édesítés céljából választható fehér és barnacukorral, valamint mézzel.
A második körben egyedül maradtam az édesszájammal, a többiek a teázást választották, a Nagyi gyümölcsöse névre hallgató tea illata elképesztően, íze már mérsékeltebben gyümölcsös, míg a Karibi karnevál ízét a kóstoló szerint "szokni kell". Én, mint a cukorral dacoló bátor hős beneveztem egy Argentín forró csoki elnevezésű izgalmasan hangzó maracujás italra. És bár az ízével nem, de a méretével befürödtem. Kaptam ugyanis egy kis gyűszűnyi talpaspoharat, amiből mások a csokilikőrt innák... Éppen kezdtem volna megjegyezni a lányoknak, hogy ez a hely hihetetlenül olcsó, de a gyűszű után már nem voltam erről 100%-ban meggyőződve.

Összegzésképpen mégis meg kell jegyezni, hogy a hely jó. Pláne, hogy a kávét meg is lehet venni otthoni felhasználásra. (a teát "még" nem) Ami pedig kifejezetten tetszett, hogy Frei Tamás ottlétünk alatt minden nagyobb felhajtás nélkül személyesen tette tiszteletét, és lecsekkolta a kávét. :)