2008. augusztus 24., vasárnap

Háromszoros hip-hip

Tudom, hogy nem ide való, de:

Olimpiai bajnok a magyar vizilabda válogatott!!!!!!!!!!!!




:)

A kép innen. És a teljes leírás is ott.

2008. augusztus 21., csütörtök

Ünnepi ebéd

A minap azon kezdtünk el filózni, hogy vajon mi volt előbb: a rétes vagy a rétesliszt? A válasz még várat magára, bár hajlunk arra a meggyőződésre jutni, hogy a liszt előbb volt, de a neve később lett az, ami. Ezen az úton elindulva újabb egetrengető kérdések merültek fel, mint például, hogy a vargabéles, vajon miért vargabéles. Én a cérnametélt nyomán indultam el és jutottam a vargasághoz, míg volt aki szimplán "biztos a vargák csinálták gyakran"-nal intézte el. De amint utánaolvastam egy erdélyi (kolozsvári) vendéglősről kapta a nevét, akit történetesen Vargának hívtak. Állítólag.
Amint láttam a témát többen is körbejárták, a lényeg egy, a vargabéles, bárhonnan jött is a neve, isteni. Maci szerint töltött káposzta után, én inkább a fejtettbablevesre voksolok (töltöttkáposzta után nincs az az isten, hogy még bármit egyek, hiszen addig eszem a káposztát, amíg bírom szusszal). A téma gyors körbejárásának eredményeként több helyen is olvastam, hogy szélesmetélttel készítik, például BeckZsu is egy ilyen receptet említ. Eddig meg voltam róla győződve, hogy cérnametélttel és rétestésztával készül az eredeti. Nálam legalábbis ez számít annak:


Vargabéles


1 kg túró
2 dl tejföl + a tetejére
4 tojás
20 dkg cukor
1 cs vaníliáscukor
30-35 dkg cérnametélt
1 citrom leve és héja
6 réteslap
olaj


A tésztát enyhén sós vízben kifőzöm, majd félreteszem hűlni.
A túrót villával áttöröm, hozzáadom a 4 tojássárgát, citromlevet és héjat, cukor nagy részét és a 2 dl tejfölt, majd jól összekeverem. A fehérjét a maradék cukorral kemény habbá verem. A habot óvatosan belekeverem a túrókrémbe, majd hozzáadom a kihűlt tésztát is.
A tepsi aljára (sütőpapírra) 2 réteslapot fektetek, úgy hogy a tepsi oldalát is befedjék. Mindkettőt külön-külön megkenem kevés olajjal. Beleöntöm a túrós-tésztás keveréket, tetejére szintén egyenként olajozva ráfektetem a maradék réteslapokat, majd a legfelső lapot tejföllel is megkenem.
170-180°C-on 40 perc. Forrón, langyosan és hidegen is isteni! Magában vagy baracklekvárral szoktuk pillanatok alatt eltüntetni.

2008. augusztus 19., kedd

Ismétlés

Nos igen, annyira jól sikerült, hogy folyamatosan igény van az újabb adagokra, most például paprikával:


2008. augusztus 18., hétfő

Szombati hidegben jött, de meleg lett

Nem szoktam leveseket főzni. Pláne nyáron nem. Nem kívánom, mert meleg van. De ha a nyár áprilisba csap át, akkor az ember a reggeli hidegben ihletet kapva mégis meleg leveskéről álmodozik. Ha pedig éppen olyan embert lát vendégül, aki szerint a krémleves, az pempő, tehát szóba sem jöhet, akkor jön a bé terv, felhívni anyut :)



Borsóleves, ahogy anyukám csinálja



3 szál sárgarépa
25 dkg borsó
1 kis fej hagyma
3 ek olaj
liszt

paprika
1 tojás




A répát megpucolom és felkarikázom. Lehetőleg kiválogatom a zöldségesnél a legzsengébbeket, azok még édesek. Majd a láboskámban felforrósítom az olajat, bele a répakarikák, és nagy lángon kissé megpirítom őket, hogy a színüket kiengedjék. Majd alacsonyabb fokozatra váltok, óvatosan egy kevés vizet öntök a répára és lefedve kb 15 percig párolom.
Ezután beleöntöm a borsót és megsózom, újabb 10 perc párolás. 1-2 kk liszttel megszórom, azzal elkeverem, majd pirospaprikát is teszek rá, végül forró vízzel felöntöm (mert ugye a sietős háziasszony a vízforralóban már felforralta a vizet). Ha a leveském felforrt, jöhet bele a tészta. Ami 1 tojásból, némi sóból és annyi lisztből áll, hogy egy jó sűrű, de még éppen folyós tésztát kapjak. Ezt deszkáról késsel, vagy a tálból egy kiskanállal beleszaggatom a forró levesbe, és ahogy feljöttek a galuskák, már kész is.


A pirospaprika nem lételemem, szerintem egy borsólevesből kihagyható, de a korábbi generációk elképzelései szerint "egy leves az legyen piros". A nővérem ugyanezt a leveskét paprika nélkül csinálja, és tálaláskor egy kevés tejszínt önt bele. Úgy is nagyon finom!

2008. augusztus 10., vasárnap

Hagymát is hagymával

Első kelttésztás nekifutás után mi tagadás, felbátorodtam. Mert ahhoz képest, hogy még sosem csináltam, határozottan megkelt. Úgy látszik az élesztőt nem érdekelte, hogy még nem próbálkoztam. Csak tette a dolgát. No para. Tehát lépni kell tovább! Egyik kedvencem a vásárokon nagy nehezen beszerezhető hagymás-szalonnás-tejfölös kenyérlángos. Találtam néhány receptet, de legelőször anyukám köményes kiflitésztáját próbáltam ki.



Kenyérlángos I.


50 dkg liszt
2 ek só
1 ek cukor
2,5 dkg friss élesztő
3 dl tej
2-3 + 2 ek + 2 dl tejföl
4-5 ek olivaolaj
1 tojás
2 fej hagyma
szalonna



Egy kis tálba beleszórtam a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és felöntöttem a langyos tejjel. Majd félretettem, hogy tegye a dolgát. Amikor felfutott, hozzáadtam a liszthez a sóval és a 2-3 ek tejföllel együtt. Kézzel elkezdtem összedolgozni, közben kanalanként adagoltam az olivaolajat. Miután a tészta összeállt ks gombóccá, konyharuhával letakartam, és egy órát hagytam pihenni.
Közben a szalonnát felcsíkoztam, a hagymát felkarikáztam, a 2 ek tejfölt elkevertem a tojással, a sütőt előmelegítettem 200°C-ra, és egy tepsit kibéleltem zsírpapírral.
Az egy óra elteltével a tésztát kinyújtottam a tepsiben, megkentem a tejfölös tojással rászórtam a szalonnacsíkokat és elrendeztem a hagymakarikákat. Végül egyenletesen rákanalaztam a 2 dl tejfölt, és a sütőben pirosra sütöttem.

2008. augusztus 9., szombat

Ismét szilva, a ribizli után szabadon

Be kell valljam nem néztem körül ezen a téren, de nem rémlik, hogy bárkinél találkoztam volna a szilva ilyetén alkalmazásával, így mint szilva és fagyirajongó, ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki!



Szilvafagyi


kb 30 dkg szilva
kb 15 dkg + 10 dkg cukor
2 dl joghurt
2 dl tejszín
1 ek vodka



A szilvát megmostam, félbe vágva kimagoztam, majd a feleket még négybe vágtam. Beleborítottam egy kisebb lábosba, rá a kb 15 dkg cukrot, és lassan, de biztosan szétfőztem. A cukor mennyisége természetesen a szilva savanyúságától és a fogyasztók édesszájától függ.
A szétfőtt szilvát hagytam kicsit hűlni, majd belekevertem a tejszínt , a joghurtot és még annyi cukrot, amennyivel elég édeskés lett. Végül hozzáadtam az alkoholt, egy éjjel a hűtőben, másnap irány a fagyigép.
Ja és szerintem a héjak igazán nem zavaróak. Sőt. Nekem kellenek bele.

2008. augusztus 3., vasárnap

Burgonyás focaccia

Bevallom, sokáig nézegettem ezt a receptet. Nagyon tetszett, de nem tudtam eldönteni van-e kedvem egy kelt tésztával bíbelődni. Jártam Rántottáéknál, ott is ott volt, mintha üldözött volna. Nézegettem a képeket, mindenkinél nagyon jól nézett ki, nagyon ennivalóan. Aztán szép lassan összeszedtem hozzá, ami hiányzott. Egyik nap egy kis koktélparadicsom, a következőn olivabogyó, aztán élesztő... És végül íme az én verzióm:


Burgonyás focaccia

2 kisebb krumpli
2 csésze (450 ml) liszt + még egy kevés
1 tk friss élesztő (azaz kb 1 kocka élesztő 1/4-e)
1 csipet cukor
2 tk só (aki sósan szereti, az tegyen többet!)
2/3 csésze (kb 170 ml) langyos víz
3 ek extra szűz olivaolaj
szárított bazsalikom
olivabogyó
koktélparadicsom



A krumplit héjában sós vízben megfőzöm, kb 20 percig. Az élesztőt egy tálba morzsolom, hozzáadom a cukrot és a vizet, és meleg helyre teszem. Ha a krumpli megfőtt, meghámozom és áttöröm (villával, krumplinyomóval). Félreteszem hűlni.
A lisztet elkeverem a sóval, szárított bazsalikommal, hozzáadom a krumplit és a felfutott élesztőt és 2 ek olivaolajjal összegyúrom, majd addig dagasztom, amíg kis gombóccá áll össze. Ekkor a tálat letakarom és a tésztát 1 óráig kelesztem.
Egy kapcsos formát kibélelek sütőpapírral, a koktélparadicsomokat kettévágom, az olivabogyókat lecsepegtetem. A megkelt tésztát átteszem a formába, a tetején elrendezem az olivákat és a paradicosmokat, megszórom bazsalikommal, meglocsolom 1 ek olivaolajjal, majd ismét letakarom és még egy órát kelesztem.
Közben előmelegítem a sütőt 220°C-ra, és a szépen megdagadt focacciát 40 perc alatt ilyen szép pirosra sütöm:




Melegen is isteni, hidegen is! 2 nap múlva is ugyanolyan puha, nem szárad ki, nem kérgesedik. A receptet Cookingstar-nál találtam, köszönet érte, de az eredeti itt van. Tessék kipróbálni, igazán megéri!!!

Megkaptam!


Cukros Katától a Kreatív Blogger díjat! Amit ezen az úton is nagyon szépen köszönök neki. Nagyon meglepődtem és nagyon-nagyon jó érzés volt látni, hogy "be vagyok véve a klubba" :) A leginkább belső kényszerből jövő receptátalakításokat magamtól nem neveztem volna kreatívitásnak, de jól esik tudni, hogy valahol mégiscsak az.

És most szeretném továbbadni a díjat:

- Cookingstarnak, akinek a burgonyás focaccia-ja egyszerűen mesés! És a receptjei mellett a fotóit is irigykedve nézegetem.

- Chiliinek, akit könyörögve kérek, hogy írjon, minél gyakrabban, és még több francia konyhát!

- Zsunak, akinek egyszerűen imádom a leveseit (főzz még, főzz még!)

- Mirelle-nek, akinek a recpetjei mellett az étteremajánlói és a lányai is fantasztikusak :)

és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban:

- CHILI&VANILIA-nak, akinek nem kis szerepe volt abban, hogy megismertem és megszerettem a gasztroblogolósdit és pláne a házi fagylaltkészítést :)


A díjjal járó feladatok:

* kiteszem a logót a blogomba
* belinkelem azt, akitől a díjat kaptam
* megnevezek 5 további blogot, azaz díjazottat
* belinkelem ezeket a blogokat
* értesítem őket a díjról