2008. november 5., szerda

Hütte Café

A mai kávézás helyszíne a Szabadság tér közepén csöndesen megbúvó Hütte Café. Gyönyörű idő volt és odabent amúgy sincs sok hely, ezért helyet foglaltunk a "kerthelységben", azaz a téren.


A választás egyszerű volt, mert a nap első kávéja tejeskávé kell, hogy legyen. Tesztelőtársam egy kapucsínót/cappuccino-t rendelt, amelyhez választható (nem tudom szebben megfogalmazni) ízesítő szirupok is vannak. Karamelles, mentás, fahéjas...
A kávéink meglepően gyorsan érkeztek, egyszerűen nagyon jól néztek ki, és az ízpróbán is jelessel szerepeltek. A "tálalás", azaz a csészék amelyekben felszolgálásra kerülnek, egyszerűen hazakívánkoztak a konyhámba, ki kell deríteni honnan is szerzik be...
Visszatérve, habár személy szerint semmi problémám nem akadt a hellyel, az ott töltött kb 45 perc alatt 6 fizetővendéget is elszalajtottak, vagy még inkább elhajtottak. Általam érthetetlen okokból mindenhol voltak székek, kettő asztal kivételével . Miután minden lehetséges hely foglalt volt az újonnan érkezők megpróbáltak a maradék két asztalhoz a falnál feltornyozott székekből néhányat átcipelni. Eredményképpen a pincér kirontott a kávézóból és a "hé, bocsi, nem-nem" szavak elhangzása után visszament. ???!!! Amikor ezt másodszor is eljátszotta, már tényleg vakartam a fejem. Nem kell a bevétel? Az már csak hab a tortán, hogy a nagy vendégelhajtásban a mellettünk ülő 2 hölgyhöz elfelejtett odamenni a rendelésért, ezért azok sűrű puffogások közepette szintén távoztak.
A kávé jó, az árak teljesen átlagosak (tejeskávé 450.-) és a pincér kedves is tud lenni, ha akar. Ha akar. Hm, szóval ambivalens érzésekkel távoztam.

2008. november 4., kedd

Citromkérdés

Segítség! Valaki mondja meg, hogy miért lesz zöld penész a szobahőmérsékleten tartott, ép citromon? Az elmúlt 2 hónapban kb 3 naponta kell kidobnom egy-egy sárga barátomat, mivel félig zölddé változik...
Egyenlőre a legjobb megoldásnak a hűtő látszott, úgyhogy a mai válogatás után megmaradt 3 szemet hidegre ítéltem.
Valakinek valami ötlet?

2008. november 3., hétfő

Bástya

Neve szerint bisztró. A Blaha mellett található. Barátnőm szerint ott lehet az egyik legfinomabb tatárt enni, ráadásul tatárárakhoz képest fillérekért. Tulajdonképpen kávézó és étterem, tökéletes az elrendezése, így nem kell kávézás közben azt nézned, hogy a melletted ülő éppen májgombócos húslevest szürcsöl.
Az étteremrész dizájnja nagyon tetszik, de a kávézórészen érződik, hogy többet használja a nép. Estefelé pedig a kávézó bárrá avanzsál, ami egy nemdohányzó számára akár meg is ölheti a másnap délutáni kávézás élményét, ugyanis, ha nem is erősen, de érezni a kissé leült cigarettaszagot.


A kiszolgálással kapcsolatban nemigen lehet panasz, de persze itt is vannak jobb és kevésbé jó pincérek.
Ami az ételeket illeti, a magam nevében nem tudok nyilatkozni. Másokéban igen :) Mint az már említettem a tatárt abszolúte kifogástalannak tartották. Ezen felül a Somlói galuska is jó minősítést kapott.
A kávék közül nekem mindig szivem csücske a Latte macchiato, azt tehát le kellett tesztelni. És az értékelés: jeles. A jól néz ki és jó is tipikus esete. Jelentem a kávékat koffeinmentesen is lehet kérni. Ezen felül mindenképpen ajánlanám a Forró csokit, amit jelen esetben kvázi a vendég készít el. Ugyanis kapunk egy pohár forró tejet és egy pálcikán csücsülő csokikockát, amit addig kevergetünk a tejben, amíg az megfelelően csokissá válik. És ha összeragadt a szánk, akkor javasolnám a limonádé kipróbálását is.
Ami még van: wifi, és újságok.
Összességében a hely kellemes, nem drága, és - bár a vezetőségnek ez biztos nem jó - délután egyátalán nem zsúfolt.

Oldaluk: Bástya Bisztró

2008. november 2., vasárnap

Stahl hétvége

Ezen a hétvégén ismét Stahl receptek kerültek az asztalra. Ismét volt pizza, amit nem lehet megunni. Ezen kívül elővettem a régebben már kipróbált Csokis-zabpelyhes keksz receptjét is, valamint belevágtam a "trüfli"készítésbe is. Egy biztos, a Stahl szerint kézzel formázandó süteményeket nem érdemes kézzel formázni, mert lehetetlen. Lehet, hogy ő szeret könyékig vajas-csokis lenni, de nem mindenki van így vele. Arról nem is beszélve, hogy kár azért a rengeteg masszáért, ami az ember kezére ragadva kárbavész... :)


Csokis-zabpelyhes keksz konyhapultos "b" verzió



7,5 + 2,5 dkg zabpehely
5 dkg liszt
0,5 kk sütőpor
2 ek kakaópor
10 dkg aszalt gyümölcs
10 dkg vaj
15 dkg cukor
1 tojás





Sütőt 200°C-ra előmelegítem. Az aszalt gyümölcsöt (esetünkben arany mazsola és vörösáfonya) egy kés segítségével felaprítom. A 7,5 dkg zabpelyhet száraz serpenyőben kissé megpirítom, majd lisztté darálom. A zabliszthez hozzáadom a sima lisztet, kakaóport és a sütőport, majd félreteszem. Egy másik tálban habosra keverem a vajat a cukorral, majd hozzákeverem a tojást. Ezután beledolgozom a lisztes keveréket, a végén pedig a gyümölcsöt és a maradék zabpelyhet.
Egy nagy tepsire sütőpapírt terítek, és 2 kanál segítségével kb diónyi halmokat teszek a masszából a papírra, kb 3-4 cm-re egymástól. A bemelegedett sütőbe megy a tepsi kb 8 percre, ezalatt a gombóok ellapulnak és megsülnek. Utána papírral együtt áthúzom őket a rácsra, mert még nagyon puhák ahhoz, hogy egyenként leszedegessem.


Az eredeti recept: Stahl Judit - Büntetlen örömök c. könyvében

Csokoládétrüfli

madulalikőrös és narancsos csokilikőrös ízesítéssel



1 vaníliarúd
1,5 dl tejszín
20 dkg étcsokoládé
3 dkg vaj
2 ek mandulalikőr
2 ek narancsos csokilikőr
3 dkg cukrozott narancshéj
darált mandula
kakaópor



A vaníliarudat félbevágom, kikaparom, majd a magokat és a rudat is a tejszínbe dobom. A tejszínt gyorsan felforralom, majd félreteszem. A csokit gőz felett felolvasztom és belekeverem a vajat, majd hozzákeverem a tejszínt is. Végül belekeverem a narancsos csokilikőrt és a narancshéjat illetve a mandulalikőrt. Ezután egy egész éjszakán át hűtöm. Majd másnap jön a meglepetés: nem és nem lehet belőle golyókat formázni, mert túlságosan lágy, és egyszerűen elterül a cucc. Itt jött az újramelegítés, és kb 2-3 ek darált mandulával való sűrítés. Vissza a hűtőbe, ahonnan pár óra múlva már megfelelő állagú dolog került elő, és sikerült - ha nem is gömb alakú - de legalább térbeli alakzatokat létrehozni, amiket kakaóporba (narancsos) illetve darált mandulába (mandulalikőrös) forgattam.
Nagyon fimon lett, de minden várakozásom ellenére a mandulalikőrös sokkal-sokkal finomabb, mint a narancsos verzió. Olyan mintha csokis marcipánba harapna az ember, de nem annyira tömény.
Valakinek van ötlete, hogy miért nem sikerült elsőre golyókat formázni?


Az eredeti recept: Stahl Judit - Enni jó! c. könyvében