2007. december 31., hétfő

Cafe Frei

Nem tudom ki járt már bármely Frei-kávézóban, nekem 2 ünnep között sikerült beesnem egybe. Első látásra 2 pozitívum jött szembe: önkiszolgáló és dohányfüstmentes. Ezen felül hangulatosan berendezett, kényelmes fotelokkal és mindez egy könyvesboltban, hogy a kávé mellé lapozgathasd a kiszemelt áldozatot. Tipikusan "ide gyakran jövök majd" hely.
3-an voltunk, így még akár egy jó kis körtesztelést is összehozhattunk volna. De nem, az túl egyszerű lett volna. Az első körben 2 Latte Macchiatot (álnevén Nápolyi haboskávé) és egy Spanyol macchiatot kértünk. A spanyol macchiatot választó Angliába-Emigrált-Konduktor kissé fanyalogva vette tudomásul, hogy mindössze egy bő tejre eresztett eszpresszót toltak elé. Meg kell hagyni mutatós volt, de ha az ember a "kávék tejjel" konfekcióból rendel, akkor úgy képzeli, hogy minimum cappucino mennyiségű nedűt kap eredményként.
Itt jegyzem meg, hogy Freinél minden kávéból lehet kérni koffeinmenteset is. Ahogy az egy jó kávézótól elvárható. Persze nekünk Itthonmaradott-Kétharmadnak eszünkbe nem jutna az ilyesmi, de aki évek óta a királynőnél tengődik, annak igényei vannak, ugye.
A Latte tökéletes volt, hatalmas pohárban, tökéletesen elkülönülő csíkokkal. Édesítés céljából választható fehér és barnacukorral, valamint mézzel.
A második körben egyedül maradtam az édesszájammal, a többiek a teázást választották, a Nagyi gyümölcsöse névre hallgató tea illata elképesztően, íze már mérsékeltebben gyümölcsös, míg a Karibi karnevál ízét a kóstoló szerint "szokni kell". Én, mint a cukorral dacoló bátor hős beneveztem egy Argentín forró csoki elnevezésű izgalmasan hangzó maracujás italra. És bár az ízével nem, de a méretével befürödtem. Kaptam ugyanis egy kis gyűszűnyi talpaspoharat, amiből mások a csokilikőrt innák... Éppen kezdtem volna megjegyezni a lányoknak, hogy ez a hely hihetetlenül olcsó, de a gyűszű után már nem voltam erről 100%-ban meggyőződve.

Összegzésképpen mégis meg kell jegyezni, hogy a hely jó. Pláne, hogy a kávét meg is lehet venni otthoni felhasználásra. (a teát "még" nem) Ami pedig kifejezetten tetszett, hogy Frei Tamás ottlétünk alatt minden nagyobb felhajtás nélkül személyesen tette tiszteletét, és lecsekkolta a kávét. :)

2007. június 11., hétfő

Cookie kissé átformálva

Szeretem a sütiket és szeretem a krimiket. Tehát különösen a szívem csücskei a Joanne Fluke regények. Sajnos nálunk még csak 3 könyve jelent meg, és már mind a hármat kívülről tudom. Úgyhogy eljött az ideje, hogy végre kipróbáljam a süti sütést, igazi Swensen-módra. A 3. kötetből választottam, méghozzá az Ikrek kedvencét. De apróbb változtatások azért történtek... Az eredeti recept mellett zárójelezem a változásokat.





Ikrek kedvence


Hozzávalók 30 darabhoz:

12 dkg vaj (helyett nálam ráma)
20 dkg cukor
6 dkg kakaópor
1 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
1 teáskanál vaníliaaroma (itt 1 zacsi vaníliáscukorra váltottam)
2 tojás csak villával felverve
20 dkg liszt
10 dkg aprított csokoládé
5 dkg dióféleség (helyett ugyanennyi kókuszreszelék)


Mikrohullámú készülékben olvaszd meg a vajat. Keverd bele a cukrot. Add hozzá a kakaóport, a szódabikarbónát meg a vaníliát, és addig keverd, amíg sima nem lesz. Rakd bele a tojásokat, és alaposan keverd össze. (És tedd bele a sót is, mert ha már a hozzávalók között van, akkor tegyük is bele. Lost in translation...) Keverd hozzá a lisztet, a diófélét és a csokoládét.


A tésztából teáskanállal adagolj egy kikent sütőlapra (lássuk be, hogy a barna zsírpapír sokkal jobb) halmocskákat, egymástól 7-8 cm távolságra. Majd sütés közben szétlapulnak.


Előmelegített sütőben 175°C-on 10 percig süsd. 2 percig hagyd a sütiket hűlni a sütőlapon (mármint miután kivetted a sütőből, mert még nagyon képlékenyek melegen), majd tedd át őket tortarácsra, hogy teljesen kihűljenek.




És hogy milyen lett? Mesés. Kívül ropogós, belül puha. És 30 helyett majdnem 50 db sikerült. Igazi amerikai tejbe mártogatós éjjelire vagy reggelire. Azt hiszem nem lesz hosszú életű :)

2007. június 9., szombat

Banánfagyi

Készülget a lakásunk, úgyhogy ideje volt beszerezni a szülőtlen élet egyik legfontosabb, még nem birtokolt konyhai eszközét, a fagylaltgépet. Ez ma Magyarországon nem is olyan egyszerű dolog, hiszen vagy "nincs", vagy "épp most fogyott el", vagy "nem is szokott lenni", esetleg "a jövő héten lesz". Úgyhogy laza 3 hét utána járással sikerült is megszerezni a drágát (egyébként nem volt az). És persze kipróbálni.

Első nekifutásra nem tudtam választani a rengeteg recept közül. Majd úgy gondoltam, hogy a kedvenc fagyisunknál kapható banánfagyit kellene lemásolni, aminek természetesen nem volt meg a receptje. De végül szokásomhoz híven ezzel nem törődve, minden mindegy alapon a következőt kreáltam:



Banánfagyi

3 banán
2 dl natúr joghurt
2 dl tejszín
1 citrom leve
kb 6-8 dkg porcukor



A banánt a turmixgéppel masszává turmixoltam, ráöntöttem a citrom levét és a joghurtot, majd kóstolgatással hozzákevertem a porcukrot. A tejszínt kevés cukorral felvertem és hozzákanalaztam a banános trutyihoz. Az eredményt egy csőrös tálban egy jó fél órára beraktam a hűtőbe. Utána előkerült a fagyigép, ami nagyjából 20 perc alatt kikeverte a megfelelő állagot. A végeredmény szerintem jobb, mint a fagyisé, nagyon finom, nagyon banános. Kb 1 liter lett belőle.


A képen látható másik kreálmány fekete cseresznyéből készült, ugyanúgy, mint a banános. Kb. 20 dkg cseresznyével cseréltem le a banánt. Ezt azonban még csiszolgatni kell, mert egyrészt túl tejszínes az utóíze, másrészt nem lett elég krémes. Így vagy betonkeményre van fagyva, vagy azonnal folyik ahogy olvad...

2007. május 24., csütörtök

Amcsi palacsinta

Már 2-3 hónapja előfizettem a Tvpaprika magazinra, mégis eddig csak a nyálamat csorgattam a finomságok felett. De ez a recept meghozta az áttörést. Egyszerűen muszáj volt kipróbálni, és azóta már muszáj volt újra és újra megcsinálni, annyira finom.



Epres palacsinta

10 dkg liszt
3,5 dl tej
2 tojás
1 ek olaj
3 dkg cukor
tejszín és eper ízlés szerint


A tojássárgákat kikeverjük a cukorral, majd apránként hozzákeverjük a lisztet és a tejet. A fehérjét habbá verjük és belekeverjük a masszába, végül jöhet az olaj is. Ebből a sűrű masszából kisebb, kb fél venti vastag korongokat sütünk. (Nekem könnyű dolgom volt, találtam amcsi palacsintasütőt a konyhaszekrényben.) Ezután már csak a tejszínt kell felverni - bár a "nyomós" tejszínnel még ezt a melót is meg lehet spórolni - és az epreket felszeletelni.

Muszáj volt kipróbálnunk juharsziruppal is. Ami meglepően édesnek bizonyult, így a kevesebb több szabályt kellett érvényesíteni, de ezzel együtt nagyon finom volt.
És hozzá kell tenni, hogy nem kis bosszúságomra valamiért az első palacsinta (csakúgy mint a sima palacsintáknál) leragad, vagy megég, vagy elszakad, illetve ezek véletlenszerű kombinációját produkálja. Megoldás???

2007. május 21., hétfő

Gyors csokis muffin

A párom imádja az édességet. Szinte mindegy mi az, csak édes legyen. Ezért a bolti nyaflatyok gyorsan elfogynak. Aztán pedig jön a nyafi, hogy jaj, úgy ennék valami finomat. Ezen esetekre felkészülve néhány tábla csokit eldugtam, és mivel imádok sütni - pláne, ha kuktám is van - ilyenkor angyali arccal elővarázsolok valamennyit a túlélő-csokikészletből és megkérdem "süssünk valamit?" A válasz nem kétséges. És megszületik a csokis muffin.


Csokis muffin

35 dkg liszt
1 kk szódabikarbóna
csipet só
3 dkg kakaópor
2 tojás
1 dl olaj
20 dkg cukor
10 dkg tejcsoki
1,5 dl tej

A sütőt felcsavarom 200 fokra. A csokit feldarabolom apró kockákra. Egy tálban összekeverem a lisztet, szódabikarbónát, sót és kakaóport. Egy másik mély tálban pedig robotgéppel összedolgozom az olajat, tojásokat, és a cukrot. Majd folyamatos keverés mellett apránként hozzáadom a lisztes keveréket és a tejet. Végül beleforgatom a csokikockákat.
Ezután jöhetnek a papírkapszlik a formába, és "előírás szerint" 2/3-ig töltöm a tésztával. A sütési idő mérését tűpróbával helyettesítem. Szúrok, és ha nem ragad rá semmi, akkor ki velük.
Kb. 16-17 db jön ki belőle. ( A képhez épphogy csak meg tudtam menteni ezt a 3 "példányt")

Kipróbáltam néhány löttyintésnyi csokilikőrrel. Nyersen nagyon fini volt, de miután megsült, eltűnt az íze... :(

2007. május 16., szerda

Bemelegítés

Van aki magyarázkodik. Igen, most ő gasztroblogot ír, ezért-meg-azért. Van aki csak belekezd egy jó kis recepttel. Én pedig elbizonytalanodtam. Most magyarázkodjak, vagy belevágjak? :)

A szakácskönyvek gyűjtése rendkívül jó dolog, csak anyagilag kissé megterhelő. Először a könyveket kell megvenni, aztán könyvespolcot a könyveknek... No és persze mindez értelmét veszti a rengeteg pompás receptnapló felfedezése-átböngészése után.

Egy ideje morfondírozom rajta, de az ember ötleteit valószínű jobb megvalósítani, még ha hülyeségek is, mint veszni hagyni. Tehát a döntés s következő:

"Megtanulok főzni" valamint mindezt mások okulására, esetleg szórakozására publikusan teszem.

Üdv a konyhapulton!