Bivalyból? Bivalyból!

És most jöjjön ami még nem volt: élménybeszámoló! A nyár végén, bár az idő alapján nyugodtan szavazhatjuk ősznek, csak elmentünk nyaralni. A Balatonhoz. Cserszegtomajra. A lényeg kivételesen nem a fürdésen volt. Inkább kirándulni, a Kis-Balatont körüljárni mentünk. Legelső utunk a Kányavári szigetre vitt, ha már Kis-Balaton... Laza 4 órás körbesétálás után (gyönyörű hely!), hullafáradtan nekivágtunk, hogy még azt a bivalyrezervátumot csakmegnézzük! Megnéztük. A két hely egyébként kb. 2-3 kilométerre van egymástól, és közös vonásuk, hogy mindkettőt csak az találja meg, aki tényleg keresi. Kitáblázva elég gyéren, szinte csak ott, ahol már a bekötő út kezdődik. A sziget Zalavár és Balatonmagyaród közötti útszakaszon, míg a bivalyrezervátum Balatonmagyaród vége tábla után nemsokkal található.


Amit a bivalyrezervátumban láttunk, az nem sok. Tulajdonképpen csak bivalyok voltak. Naná, hisz bivalyrezervátum! Bár elmélyült készülődésünk során azt olvastuk, hogy szürke marhák, racka juhok is kóricálnak arrafele.



Helyesek, mi? Épp ebéd utáni pihenésen kaptuk őket, ami eszünkbe juttatta, hogy milyen éhesek is vagyunk. És ekkor jött az életmentő szórólap, amelyet jegyhez kaptunk. Miszerint Balatonmagyaródon van egy étterem. De nem akármilyen étterem! Bivalyhúsból készülő ételeket kínáló étterem. Hát ki kell próbálni. Nos, az étterem megtalálása ismét komoly mitfahreri feladatokat rótt rám, ugyanis jól eldugták. Egy, a főútról bevezető, kis úton (ami tulajdonképpen nem is közút) lehet bejutni a parkolóba. Az étterem ajtaja zárva, megközelítés a kerthelyiségből. Vendég alig, de persze németek. A hely nagyon hangulatos, lugasosan kialakított kerthelységgel, ami egy meglehetősen nagy kertre néz. Árak meglepően alacsonyak - tehát maradjunk annyiban, hogy mi meglepődtünk rajta - főétel bivalyból 1.600.-Ft. A pincér kedves, bár végülis 3x kell visszajönnie, mire döntünk, nem lesz ideges. A bivalypörköltet nem vállaljuk be, helyette édesszájú úr bivalysültet kér áfonyamártással és burgonyakrokettel, szerény személyem pedig bevállal egy rostonsült bivalyt hagymakarikákkal és tejfölös burgonyával. Utóbbi tulajdonképpen egy nagyszerűen elkészített hagymás rostélyosnak bizonyul, rengeteg hagymával (külön köszönet érte) és isteni krumplival. Bevallom ha nem tudnám, hogy nem "szimpla marha", nem venném észre, de ez már az én gyarlóságom.

Amit külön kiemelnék az esetleg írásom (vagy másoké) nyomán idetaláló kalandoroknak, hogy az étteremnek van egy fekete-fehér macskája. Tulajdonképpen nagyon aranyos, de leginkább nagyon rafkós. Amikor megérkeztünk, elsétált mellettünk jelezve, hogy van. Majd végre rendeltünk, megkaptuk az italokat, beszélgettünk, tervezgettük a desszertet, szóval telt-múlt az idő. Egyszercsak a macska minden feltűnés nélkül odasétált az asztalunkhoz és helyet foglalt alatta. Írd és mondd 5 perc múlva az étel megérkezett az asztalhoz. A macska kisétált az asztal alól és kétszeresére nőtt szemekkel elkezdett koldulni. Hát mit lehet tenni, adtunk neki. Felváltva kéregetett mindkettőnktől, mondhatni egész rendes volt, egyikünket mindig hagyta enni. :) Amikor már eleget kapott egyszerűen visszaült az asztalunk alá, és jóllakottan szuszant egyet. Tehát a macska nem feltétlenül falánk, csak éhes. Előre ki tudja számítani mikor jön a kajád. Az adag meg akkora, hogy bőven jóllakhatsz te is és a macsek is.














Az éttermet mindenkinek ajánlom. Sajnos annyira csak az evésre koncentráltunk, hogy a gép nem került elő. Pedig megérte volna. A hely neve Maximilián Tóvendéglő, és van oldaluk is. Bár nem éppen az étteremről.