A mindennapi...

A nap nagy részét mindenféle bonbonreceptek és elkészítési segédletek olvasgatásával töltöttem. Ennek révén jutottam el az about.com ételrészlegére, ahol rendkívül szórakoztató videosegédletek vannak, igazán amerikai stílusban. Bevallom nem tudtam elszakadni, így meg kellett néznem, hogy pölö hogyan készül a karamellás alma (nahát az almát belemártják a karamellbe...), hogyan kell igazi wasabit igazi reszelőn lereszelni, és még folytathatnám. Node félre a cinizmussal, vannak ott jó dolgok is. Például ezt a receptet is ott találtam, és azonnal lejegyzeteltem, átszámítottam csészéről emberi mértékegységre, és azon melegében neki is álltam. Íme:



A mindennapi kenyér, azaz zsemle



1 zacsi szárított élesztő
60 ml langyos víz
2,5 dl tej
3 ek vaj
1 tojás
2 ek cukor
1 kk só
50 dkg liszt




Első körben a tejet és a vajat egy mikrózható edényben azon hidegében kb 1 percre beteszem a mikróba, így a vaj felolvad, és a tej nem lesz élesztőölően hideg. Az élesztőt egy nagy tálba szórom, ráöntöm a vizet, elkeverem, majd rögvest jön a villával kissé felvert tojás, a só és a cukor, a meleg tejes vajas cucc és beleborítom a liszt kb 1/3-át is. Ezt nagyjából homogénre keverem, majd jön a második 1/3-ad liszt, elkeverés, végül a maradék liszttel egy nagyjából gyúrható, de azért még elég ragacsos masszát kapok. Ezt a masszát aztán kiborítom egy lisztezett deszkára, és addig gyúrom határozottam lisztes kézzel, amíg elfelejt ragadni, és helyes ruganyos bucivá válik. Ezután kelesztőtálba vele, és nagyjából egy órát tölt meleg helyen.
Ha ez megvolt, ismét jöhet a lisztes deszka, ahol kissé kinyújtom, szigorúan kézzel, és csak annyira, hogy kb téglalap alakja legyen. Fogonk egy kést, és 12 egyenlő négyzetre vágom fel. A négyzeteket egyenként finoman zsemlévé formázom, majd szellősen egy zsírpapírral bélelt tepsire rakom. Konyharuhával letakarom és újabb fél órára békén hagyom.
A sütőt 180°C-ra előmelegítem, és a zsömiket középen kb. 20 percig sütöm. Ha megsültté nyilvánultak, átteszem őket a rácsra és hagyom kihűlni.




És hadd jegyezzem meg, hogy ez nem az a könnyű kis levegős izé, amit a boltban kapunk. Az állaga nagyszerű, az íze is pompás, bár nekem talán kissé sótlan. Mindenképpen ajánlom kipróbálni. Már alig várom, hogy újra nekiállhassak, és kipróbáljam tökmaggal, sült hagymával vagy szárított paradicsommal!!!