Harc a savanyúság ellen

Mit lehet tenni, ha az emberpár kevésbé hozzáértő fele vásárol egy fél kiló, haragoszöld, kőkemény ámde igen vonzó csomagolású, és legalább magyar egrest? Először is megkóstoltuk. Rettenetes, nem elég, hogy a fogunk nem viszi, ráadásul olyan savanyú, hogy még a zománcot is lemarja. Miért szedik le így, felfoghatatlan. Megoldáskeresés első állomása "hátha utánérik". Napoztattuk. Megfonnyadt. Még mindig savanyú volt, bár közel sem annyira. Második nekifutásra végleges megoldást akartam. Ezt a megoldást pedig úgy hívták CUKOR. Na persze ilyen egyszerűen még én sem úszhattam meg. Próbáltam egreskrém recepteket keresni a neten, vagyis merő lustaságból a googleban, de sem a bodzás, sem a tojásos verzió nem tetszett, szóval alakult egy saját.


Egreskrém


50 dkg egres
1 dl víz
2 löttyintésnyi főzőtejszín
15 + 5 dkg cukor
1 cs vaníliás pudingpor
5 dl tej




Az egrest megpucoltam, megmostam, elfeleztem és a vízzel feltettem főni. Szétfőztem, nagyjából szétpaszíroztam a lábosban, majd ment bele a 15 dkg cukor (tényleg nagggggyon savanyú volt) és a tejszín, hogy a fanyarsága is lágyuljon. Kicsit lehúztam a tűzről és következett a vaníliás puding elkészítése á lá zacskó, ehhez kellett 5 dl tej, és a +5dkg cukor. Majd őrületes egyszerűséggel a puding felét hozzáöntöttem a krémhez.
Kóstolás: még mindig savanyú, következésképp a puding másik felét is igényli. Belekevertem. 4 szép kis tálkányi lett. Édesszájú úr szerint finom. Szerintem is. :) Nem nagy kunszt, de érdemes leereszkedni erre a szintre néha.