Hazaértem, próbáltam a tömegközelekdés szépségeit és a munkahelyi stresszt az ajtón kívül hagyni, és úgy gondoltam, hogy ha már ilyen pocsék napom volt, akkor megérdemlek egy forró csokit. Fehéret. Lucillásat.
Nos... Hogy úgy mondjam, nem egészen úgy sikerült a dolog, ahogy én képzeltem. Prezentálnám az eredményeket:
Fehércsokit melegít a mikroban. Kicsi tejjel. Tej felforr kifut, mikroban csokis tej mindenhol. Csoki pedig nem akar olvadni. Mikrot takarít. Külön tejet melegít, majd habosít. Meglepődik, hogy mennyire jó a kis ikejás kütyü háromszázér', de közben tej kihabosodik bögréből, tej mindenhol. Konyhát takarít. Tejhabosító kiugrik kézből, messzire repül, szétesik. Összerak, bekapcsol, sóhajt, működik. Tejet és csokis tejet összeönt, kicsit még habosít. Óvatosan. Fényképezne, de elem lemerül. Másik elem be. Fényképez. Fénykép rossz. Sokadik is. Csoki és hab különválik. Nagyon. Mérgelődik. Csokit gyorsan lehajt. Tejszínt nem is tett rá. Minden nyomot gyorsan eltüntet, inkább tv-t fog nézni. Állatosat. Állatmentőset. Mert az jó. Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt ide! :)